Page - 456 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

virágok lepnek el. Térden fölül érő pocsolyában gázolunk, melyből iszapos part emelkedik ki; pompás egy hely; kéklő szitakötők czikáznak a víztükör fölött s lombos ágak csüngenek alá mélyen a magános hely fölé. Ez időtájban minden a legdúsabb zöldben áll; az elérés már közel van; nemzedékek kerekednek egymás fölé; a tavaszi növények elsenyvednek a nyár elhatalmazó gyermekeinek nyomása alatt; a talaj nedvessége párolog s a növényélet buja pezsgése dohos, egészségtelen gázakat szűl. A sekély víz is rosz bűzű posványképződésekre szolgáltat alkalmat az utolsó hónapok forrósága alatt. A vadnyom a legsűrűbb bozótba vezet bennünket; égerfa-berek ez embermagasságú dudvákkal, náddal, csípős csalánokkal s tövises bokrokkal; kúszó növények fonják körűi a fákat s bonyolódnak testünk felső részére, megállásra kényszerítve bennünket. A kutya mind jobban húzza a pórázt s mi mind lassabban tudunk utána menni. A vadászkést elő kell vennünk s azzal vágnunk útat lépésről-lépésre. Neszünktől itt egy magas szarvú karcsú őzbak ugrik föl ijedten csöndes tanyájáról, amott a vadgalamboknak, melyek szeptemberben gyülekeznek össze, nagy rajai szállnak föl csattogó repüléssel az égerfák koronáiról. A kutya mindinkább serénykedik, magasra emelt orral kezd szimatolni; ügyelni kell, — amott a lombokon keresztül, tőlünk csak néhány lépésnyire a szarvas vörhenyes teste ötlik föl. Még él! — Alig vette észre közellétünket, már fölugrik s galyakat tördelve, ágakat magával ragadva hangos csörtetéssel iramlik előre; a kutyát szabadon eresztjük; néhány izgalmas pillanat telik el, míg a vadállító harsány csaholás örvendetes hangja füleinkig hat; — most már a lehető legszaporábban kell felé sietnünk. Teste egész súlyával tör, furakodik s nyomúl az ember a sűrűn át; végre egy tisztás villan elénk. Egy széles, félig náddal lepett víztócsában áll nehézkesen s betegen, inas lábaitól alig bírva, a szarvas, agancsai tele vannak a letépett kúszó növényekkel s közömbösen tartóztatja föl a túlságosan vitézkedő kutyát. Egy rövid puskalövés dördül végig a ligeten s a hatalmas vad élettelenül rogy össze. S minő állat egy ilyen öt mázsás dunai szarvas! Hosszú vaskos test, vastag nyak, hatalmas szügy, rövid fej hajlott kosorral, a bikáéhoz hasonló göndör szőr az agancs-rózsái közén és a homlokán, magas, szélesen szétálló