Page - 474 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

474 földet feltörték, hogy azt a mai emberek számára is termékenynyé tegyék: valóban nem csekély ingert érzünk arra, hogy megtudjuk, miféle ethikai viszonyban állhatnak azok e területnek mai lakóival? Az összehasonlító nyelvbúvárlat legújabb eredményei valószínűnek tűntetik föl, hogy az indogermánok hazája abban az időben, mikor még egy nép voltak s egy nyelvet beszéltek, nem Ázsiában, mint eddig hitték, hanem Európa közepén keresendő. Kiderült továbbá, hogy az indogermánok műveltsége, a mennyire az egykor közös nyelvből megállapítható, megfelel annak, mely a leírt módon az őstörténeti leletekben nyilvánúl. Az őstörté- nelmi és a nyelvösszehasonlító kutatás eredményei tehát találkoznak az általuk föltüntetett nép képében s gyaníthatóvá teszik, hogy Alsó-Ausztriának már azon lakói, kik a mammuth- és rénvadászok eltűntével e vidékre kőszerszámaikkal, házi állataikkal és földművelési eszközeikkel bevonúltak, az indogermán-fajhoz tartoztak, a mai lakossággal tehát bizonyos fajrokon- sági viszonyban állanak. Lassanként aztán s valószínűleg az itteni lakosságnak megváltozása nélkül a fejlődési történetre nagy hatású átalakulást idézett elő a fémek megismerése és használatba vétele. Honnan indult legyen ki ez a meg- ismerés, s hogy származott el idáig, az nem mutatható ki teljesen. Bizonyára sok idegen készítmény hozatott be kívülről; de az is bizonyos, hogy a fémek megismerése és használata itt igen hamar elterjedt. Erre mutatnak a külön- féle nemű bronzeszközök: vésők, fűrészek, gyönyörű tőrök, lándzsa- és nyílhegyek, karpereczek, gyűrűk, dísz-lánczok, sokféle tűk és egyéb ékszerek, melyek itt találtattak és pedig a tartomány minden részeiben. A legkiválóbb leletek közé tartoznak a kleedorfi, stockeraui, maiersdorfi és wol/sthalL De Bécsben is több bronzlelet került napfényre. Az itt említett leletek bizonyítják, hogy volt idő, melyben az aranyos fényű bronz nem csupán ékességül szolgált, hanem szerszámok és fegyverek anyagáúl is. Természetes, hogy, midőn később az ember művelődési körébe a vas is belépett, a haladásnak az is újabb hatalmas lökést adott, oly anyag kerülvén az ember kezébe, mely igen sokféle czélra alkalmatos s mindenütt elegendő mennyiségben található úgy, hogy annak birtoka teljesen biztosítá az embernek a természet fölött való uralmát. A vas sajátszerű földolgozási módjának, a kovácsolásnak közvetetlen hatása érvényesült a bronzra is, melyet addig leginkább öntés útján dolgoztak föl, ezen túl azonban szintén