Page - 478 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

478 A római uralom kora. Ha már most az Alsó-Ausztriában volt római uralom korát akarjuk szemügyre venni, azét az uralomét, mely már ama quad sánczműveken belül talált római tárgyakban is jelentkezik, át kell kelnünk a Dunán, azon a régi határfolyón, mely e tartományt századokon át egymástól művelt- ségben lényegesen különböző két vidékre osztotta. Ez a folyam volt éjszak felé a római világbirodalomnak természetes határa, rajta túl éjszaknak már a szabad germánok földje terűit. Alsó-Ausztriából csak az innenső, a Bécsi Erdő fölötti és alatti részek tartoztak római uralom alá s csak ezekről van szó, ha az itteni római leletekről beszélünk. Arra a fejlődésre nézve, mely e részeken az új birtokosok uralma alatt indúlt meg, az a föladat volt az irányadó, mely a Dunánál magokra az új hódítókra várt: t. i. a megszerzett birodalmi határszél megvédése a túlsó parti germánok támadásai ellen. A katonai védelem volt tehát ettől kezdve a dunamelléki viszonyokra nézve a tulajdonképi irányzó vezéreszme, mely itt a római élet minden nyilatkozásán döntőleg uralkodott. A talajviszonyoknál s a túlsó part alakúlásánál fogva e védelmi föladat teljesítésére sokkal alkalmasabb vala a Bécsi Erdő alatti rész, mint a fölötte levő. Ez okból a római szellemi fejlődés e kettőben nem volt egyenlő menetű s különböző fokot is ért el. Az alsó területen nagyobb számú csapatok tanyáztak, s e terület már korán elválasztatott Noricumtól s a szigorúan katonailag szervezett Pannóniába kebeleztetett be s ezen túl ez a rész is osztozott e tartománynak gazdagabb és sokkal inkább római életében ; a belföldi elem a folyam mellékéről kiszorúlt s itt nem egy történelmileg nevezetes nap emlékezete maradt fönn. A felső részben viszont a polgári élet s ebben a bennszülött szellem nyilvánúlt erősebben, de még sem úgy, hogy többre, mint helyi fontosságra jutott, vagy hogy épen az események folyására is hatással lehetett volna. A Kahlenberg alatt kezdődött a római birodalmi határszél egyik leg- nehezebb része: t. i. a Morvamező és a csallóközi szigetek mentén terjedő Dunaszakasz. Az ellenséges törzseknek e vidéken minden támadása a nori- cumi Carnuntu?n (Petronell és Német-Óvár) ellen irányúit, mely az említett szakasznak a közepe táján a jobb parton feküdt. Mint a borostyánkő- kereskedésnek igen régi piacza, góczpontja volt e hely az éjszakról vezető