Page - 483 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

483 jelezni, hogy a vér nélküli római hadjárat, melyre Septimius Severus mindjárt császárrá történt kikiáltatása után Carnuntumból kiindult, kezdetét képezi az események ama lánczolatának, mely a provincialismusnak Róma és Italia fölötti diadalát eldönté, s mely a birodalom fölötti főuraimat maradandólag a dunai légiók által kikiáltott császárok kezébe adá. A romanizálás egyébiránt nem közvetlenül az állandó táborhelyekből indult ki, hanem ama polgári városok közvetítése mellett terjedt el, melyeket a légiók táborhelyei mellett azok kísérői alapítottak. így Carnuntumban a régibb táborhely mellett keletkezett város, melynek maradványai a mai Pctronellnél láthatók, Vindobonában pedig, a hol a területi viszonyok nagyobb összevonúlást parancsoltak, a belvárosi fennsík nyugoti részén. Mind a két község már Hadrianus és Antoninus Pius alatt municipalis hatósággal volt fölruházva, melynek értelmében bizonyos korlátolt határok között maguk kormányozhatták magukat és vidékeiket, melyek a Schwechat folyó által lehettek elválasztva. Volt városi tanácsuk (decuriones), melynek feje Carnuntumban négy, Vindobonában két biró volt (quatuorviri és duumviri juri dicundo), aztán aediliseik a közigazgatás, és quaestoraik a pénzügyek ellátására. Azon fölül említve találjuk az augustalisokat és augurokat, valamint amaz államilag szervezett szövetkezeteket (collegia), melyek a római intézmények meghonosulásának bizonyítékai, mint pl. a collegium fabrum Vindobonában, a collegium veteranoru?n centonariorum, mind a kettő szerszámkovácsokból és vánkosgyártókból alakúit önkénytes tűzoltó egyesület, s még több más hasonló. Septimius alatt a jelentékenyebb Carnuntumot már a colonia, vagyis tágasabb körű előjogokkal fölruházott község rangjában találjuk. A polgári városok körén kivűl a római műveltség mélyebb behatásának már csak igen szórványos jelei fordúlnak elő. A sírkövekből, a mennyiben nem a hadi útak mentén állottak, s az alájok eltemetettek belföldi neveiből azt lehet következtetni, hogy itt a noricumi élet teljes erejében fennállott, kivált a tartomány távolibb hegyes tájékain. Ugyanez áll a tartomány felső részére vonatkozólag is. Itt magán a folyam mentén nem alakúltak nagyobb polgári telepek. A castellumok hely- őrségei nem voltak oly számosak, hogy az ily telepeket megvédhették, s a klasszikus elem nem vala bennük oly sűrű, hogy oly nagy hatással lehettek volna, mint a minőt a Bécsi-Erdő alatti legionáriusok gyakoroltak. Alakúit ugyan egy római község a tartomány belsejében, a helyi közlekedés kitűnő 61*