Page - 502 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

502 viszályokhoz morva rabló-lovagoknak a betörései járultak, a kikkel a Duna jobb partján levő várak nemes birtokosai csakhamar kezet fogtak úgy, hogy üzclmciket hasztalan próbálta az uralkodó rendkívüli birói eljárással fékezni. Midőn IV. Albert 1404-ben elhúnyt, a Lipót-féle ágból való Lipót és Ernő testvérek közt támadt a még csak hét éves V. Albert herczeg feletti gyám- ság tárgyában pörpatvar, a melynek kiegyenlítésén az osztrák rendek a bécsi gyűlésen (1406) hasztalan fáradoztak. Lipót később megegyezett ugyan Ernővel s átvette az V. Albert herczeg feletti gyámságot, de csakhamar új viszályok támadtak, a melyek 1407-ben polgárháborúra vezettek. Ez, mint- hogy polgárság meg nemesség eltérő pártállást foglalt el, a következő években mindkét részről nagy hevességgel, sőt elkeseredéssel és ritka vad- sággal vívatott. Noha a két herczeg több egyezményt kötött egymással, a pártok tovább folytatták „kegyetlen játékukat", míg Zsigmond császár azon eldöntése, hogy a két herczeg közösen vigye a gyámságot, végét nem szakította a küzdelemnek (1409). A béke helyreállítottnak látszott ugyan, de az Enns alatti földet csak rendkívüli intézkedésekkel lehetett a sok- rablótól és tolvajtól megtisztítani. A fiatal V. Albert herczeget, hogy az 1410 augusztus havától 1411 januárig pusztító pestis ellen védjék, Starhemberg várába vitték. Minthogy a rendek 1406-ki határozata értelmében a gyámságnak 1411 ápril 24-én véget kellett volna érnie, Lipót és Ernő herczegek azonban erre semmi előkészületet sem tettek, Wallseei Reinprecht és Eckartsaui Konrád Albertet megszöktette tartózkodása helyéről s Eggenburgba vitte, a hol az összegyúlt rendek lelkesedéssel fogadták s a gyámság alól fölszabadítottnak nyilvánítot- ták. Lipót herczeget, mint mondották, az esemény annyira felizgatta, hogy a bécsi várban megütötte a szél, mire csakhamar meghalt (1411 június 3). V. Albert hü tanácsosoktól környezve komolyan azon fáradozott, hogy a sebeket, melyeket külső és belső ellenség ütött a lakosság minden rétegén, megorvosolja. De csakhamar új zivatarokat támasztottak a csehországi hussziták. Ama háborúkban, a melyeket Zsigmond császár „ezen minden cultura ellenségei ellen" viselt, az 1425—1431. években a Dunán túli vidékekre tett pusztító betöréseik gyászos epizodot képeznek. Ismételve kifosztottak és fölperzseltek városokat, helységeket és falvakat, lakóikat korkülönbség nélkül kegyetlenül lekaszabolták, vagy fogságba hurczolták, szántóföldeket és szőlőket elpusztítottak s a polgárok és parasztok jólétét évekre tönkre tették.