Page - 508 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

508 Ez évben Luther tanai az alsó-ausztriai nép körében is terjedni kez- dettek. Híveinek száma egész csöndben szaporodott, noha több ízben szigorú tilalmak jelentek meg azok ellen, kik az úrvacsorát két szín alatt veszik föl. 1523 márczius 12-én eltiltották Luther iratainak nyomatását, elárúsítását és olvasását is. A nemességet leginkább az önzés vezette az új tanhoz; már régen rossz szemmel nézte a dús egyházi vagyont s a vallás köpenye alatt rendi szabadságainak gyarapítására törekedett. A Károly és Ferdinánd elleni rendi ellenzék vezetői már az új tant vallották. Utóbb is évtizedeken át a nemesség sorából kerültek ki a vallásos rendi mozgalom vezetői. Noha súlyos büntetéssel fenyíttetett, mégis szintén élénk visszhangra talált a reformatorius eszméknek a társadalmi kérdésekre való alkalmazása. Az evangéliumi szabadság tanát szívesen hallgatta a földesúri terhek súlya alatt görnyedező paraszt, a kis-polgár, meg a napszámos; itt-amott e tanok már zendülésekre vezettek; a zwettli klastrom jobbágyai még 1516-ban, később a melki és st.-pölteni, 1526-ban a lilicnfeldi zárda jobbágyai támasz- tottak zavargásokat. Az egyházi, rendi és társadalmi bonyodalmakhoz a török veszély is járúlt. Szolimán szultán 1529 tavaszán indult nagy számú sereggel Bécs ellen. A mezőséget a török leírhatatlan Ínségbe döntötte; mezővárosok, falvak, tanyák lángba borúltak, lakosaikat megölték, vagy rabszíjra fűzték s csak kevesen menekülhettek az erdőkbe. 1532-ben is hasonló veszély fenyegette az országot. De V. Károly császárnak Bécsbe érkezte és Kassim bégnek Schőnaunál és Leobendorfnál való veresége után megszűnt legalább Alsó-Ausztriára nézve ez a veszély, ámbár még sokáig nehéz áldozatokat követelt az országtól. Az országgyűlések 1529 óta folyton ezzel a bajjal foglalkoztak. Az ország, melyet a sok adó kimerített s mely a Dunától délre úgy is el volt pusztítva, csak nehezen tudta előteremteni a költségeket, a melyeket Győr, Kanizsa és Ersek-Ujvár magyar végvárak megerősítése kívánt. Ferdinánd római király ismerte az új egyházi mozgalom indító okait s azért a régi egyházban reformokat igyekezett létesíteni. 1550 deczember havában személyesen fordúlt a kevéssel azelőtt keletkező jezsuita rend ala- pítójához, Loyola Ignáczhoz, ki tizenkét szerzetest küldött, a kik 1551 május végén érkeztek Bécsbe. Akkor kezdődött a klastromok vizitácziója az úgy nevezett „zárdatanács" részéről; e hatóság akkor állíttatott s csakhamar a katholikusok összes egyházi ügyeit vezette és szabályozta. Ferdinánd, ki