Page - 532 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

532 csépes és csipkefej kötős szalmaembert („Glunkel"-t) is akasztanak a „Stadl- henne"-re (Mank táján). Hogy az asszony jókor a fánksütésre gondoljon, az utolsó ágyás alá a szérűn fahasábokat tesznek („Krapfaholz"), hogy nagyobb legyen a csattogás. Ekkor a cséplők valamelyike, rendszerint a „Stadlhenne", asszonynak öltözve, észrevétlen a tűzhelyre teszi a fánksütőfát, meggyújtja s kereket oldva így kiabál (Landersdorf, kremsi kerület): „Das Krapfaholz, das liegt am Herd, D'Frau wird wissen, was den Dreschern ghört, A Reiter voll Krapfa, a Plutzer voll Wein, Da können die Drescher brav lusti' sein.tt („A fánksütő fa a tűzhelyen van, a gazdasszony jól tudja, mi jár a csép- lőknek, egy rosta fánk, egy kobak bor, hadd vígadjanak.") A cséplő áldomás nagyobb parasztházakban a legbőségesebb lakomák közé tartozik, s többnyire déltől késő estig tart. Vidékenként más-más neve van: Tendelboss, Dreschhahn, Tennhahn, Stadlhahn; az utóbbi nevek onnan eredtek, hogy régebben egy szentelt fekete kakas volt a lakozáson a főétel. Azonban a legjobb falatokat, a czombját és szárnyát, nem költötték el. Áldozatnak hagyták meg, hogy esztendőre jó aratás legyen. A farsang Alsó-Ausztriában is a legvígabb ideje az évnek, melyben bő lakzik tánczczal és maskarázással váltakoznak s általában vidám, sokszor veszett mulatozás járja. A tulajdonképeni farsang „zabáló csütörtöktől" (der „feiste Pfingsttag") hamvazó szerdáig tart. Néhol még ma is megkülönböz- tetik a „nagy" és a „kis" farsangot. Amaz Sexagesima-vasárnaptól hamvazó szerdáig tart, emezt ádvent előtt „Katalin vasárnap"-ján ünneplik. Farsang utolsó napjain némely vidéken a fuvarosoknak ingyen ellátásuk van a fogadókban, vagy legalább fánkot kapnak és a fölszolgáló leánytól bokrétát a kalapjukra. A törzsvendégek számára is mindenütt egy-egy tál fánk van téve az asztalra. A farsangi tánczmulatság sokszor már vasárnap kezdődik s hamvazószerda előtti éjjel vagy csak reggelre szakad vége. Nem egy különben csöndes legény rűg ki ilyenkor a hámból s veri el régóta takargatott bérét a kedvesével, a kit „ki kell tartania" s istenesen meg- vendégelnie. Tetőpontra hág a veszett ujjongó kedv a húshagyókeddi maskarás, bolondját járó menetekben. A legények a legnevetségesebb, legfurább gúnyákba öltöznek s kocsin ülve kezük jártatásával kifigurázzák a kovácsot, péket, szabót, csizmadiát, mosóasszonyt s egyebeket. A menetet rendszerint