Page - 539 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

539 A pünkösti l'ódözéssel („Báume anschiessen") fagytól és villámtól akarják óvni a gyümölcsfákat. Az a hit, hogy pünköst vasárnapján nap- keltekor a pápa az egész világnak áldását adja, közönséges; azért is jókor kimennek a szabadba és imádkoznak, arczczal az örök város felé fordúlva. Némely vidéken nyoma van a másfelé oly ösmeretes „pünkösti király u-nak. Jetzelsdorfban pünköst tájban néhány legény bejárja a helységet, még pedig hétköznapi öltözetben; csak egyikük van „csuklyátt-ba bújtatva, azaz virággal teletűzdelt czukorsüveg forma vesszőfonadékba, mely egészen beborítja úgy, hogy a lába is alig látszik ki. A király és kísérete előtt egy magas zöld faágat visznek, melyre színes szalagok vannak aggatva. Régibb feljegyzés szerint azelőtt a pünkösti király arczát feketére mázolták, s a körűijárás végződtével a királyt vízbe dobták. Hogy ez az alak nem egyéb, mint a május megszemélyesítése, azt ezek az elnevezések is bizonyítják: Maikönig, Maigraf. Űrnapján a templomi körmenet után az útra állított nyírfákról galyakat törnek s elteszik az ablakokba vagy másuvá, mert villámhárító erejük van. A virágkoszorúkat se dobják el, hanem vagy mint szentelt eleséget a jószágnak adják, vagy a tejes köcsögök körűi fonják. Napforduló estéjén Alsó-Ausztria sok vidékén hegyeken, halmokon tüzek lobognak és mozsarak durrognak. Annyi rőzsét és aprófát hordanak össze, hogy gyakran órák hosszat, késő éjjelig is folyton lánggal ég. Azon- kívül üres szurkos hordókat gyújtanak meg, égő seprűket csóválnak. Sok helyt röppentyűket is eresztenek s bengáli tűz gyönyörködteti a szemet. A napfordulói tűzbe szentelt fát, régi pálmaseprűt és elfonnyadt úrnapi koszorúkat is dobnak. Legények és leányok, kéz-kézben, versenyt ugrálnak a tűzön át és sokat hanczúznak. Ha a legények, s még inkább a leányok magasra ugranak a tűz fölött, akkor, azt tartják, nagyra nő az idei kender és gabona. Ha bogácskórót dobnak a tűzbe, ez a gaz a következő esztendőn nem tenyészik buján. Az a föld, melyen nem ég napfordúlói tűz, egész esztendőt át gyászol. A meddig elvilágít a napfordulói tűz, nem lesz jég. A ki a napfordulói tüzet átugorja, nem fájdul meg a dereka aratásban. Vannak nyomai, hogy a napfordulói tűz áldozati szent tüze volt a németek őseinek. Űrnapja után hosszabb szünete van az egyházi ünnepeknek; annál jobban elfoglalják a népet a gazdasági érdekek. De ez az erős munka sincs örömek híjával; a gabona aratása („Schnitt") falusi ünneppé válik, melynek 68*