Page - 546 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

546 Szent Márton napján Alsó-Ausztriának még sok vidékén uralkodik az a szokás, hogy délben fő étekül ludat esznek; sőt p. a Lajtahegységben a rokonoknak s azoknak, kikkel üzleti összeköttetésben állanak, Márton- lúdját visznek vagy küldenek. Eggenberg körűi Szent Mártonra következő vasárnap táncz van az ú. 11. „őszi zene" mellett. A legények ez alkalommal libapecsenyével vendégelik meg a leányokat, a miért is az említett vasár- napnak ott „ Liba-vasárnap" a neve. A szőlősgazdára Márton napja más tekintetben fontos. Mert akkor „keresztelik" meg a bort, azaz a mustot attól fogva bornak nevezik. Márton napján a pásztorok néhol házról-házra járnak s beléptükkor egy-egy nyírfavesszőt adnak át, hogy esztendőre avval hajtsák ki a barmot. Bécs-Ujhely körűi a pásztorok bojtárjaikkal bort szednek a házakban, melyet a magukkal hordott nagy kancsókba töltetnek az adakozókkal. A Márton- dicséret alkalmasint a napnak templomi officiumára vonatkozik. („Laudamus Deum nostrum in confessione beati Martini.44) Borbála napján (decz. 4) cseresznyegalyat tesznek valami vizes edénybe, melyet naponként fel-feltöltenek. Karácsonkor kivirágzik a galy. A leányok ebben annak a jelét látják, hogy esztendőre férjhez mennek. Miklós-nap szombatján két felöltözött személy jár mint Mikulás és mumus (Krampusz), s a jó gyermekeket megajándékozzák, a szófogadatla- nokat megfenyítik. Sz.-Pölten környékén a Mikulás előre küldi a szolgáit, hogy a házakban a gyerekek magaviseletéről tudakozódjanak; ünnep napján maga jelenik meg a Mikulás. Lefekvés előtt a gyermekek kalapot, czipőt vagy tálat tesznek ki az ablakba, melyekbe a Mikulás belerakja az ajándékait. Miklós napjára némely vidéken Mikulás- vagy más, állatformájú különös kenyeret sütnek. A Mikulás járásban a germán ősidőnek egy keresztényileg átidomított Wodan-mythusá- val találkozunk. Nagy szerepet játszik az osztrák népnél a különböző jelből jövendölés, melynek két fő mozzanata van : a sorsvetés, vagy jövendőmondás és a „hallgatódzás". Tamásnap estén a nőtelenek, de különösen a hajadonok közt még nagy divatja van az ágylábtaposásnak. Bal lábbal háromszor rátaposnak a két hátúlsó ágyláb valamelyikére, ezt mondván: „Bettstaffel, i tritt' di', Lass ma erscheinn Heiliger Thomas, i bitt' di': Den Liebsten (die Liebste) mein." („Agyláb, taposlak, Szent Tamás, kérlek, mutasd meg nekem a kedvesemet.t;)