Page - 556 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

556 rozzák a menyasszony szüleivel a „kézfogó" napját. Erre a vőlegény szüleivel megy a menyasszony házába, mikor aztán az egész ház táját töviről-hegyire körűinézik, az istállóban minden darab marhát külön meg- vizsgálnak, a vagyoni állapotot szóba hozzák s utoljára a hozomány és egyéb házassági feltételek iránt alkudoznak, miközben a paraszt sokszor ugyancsak szorítja a krajczárt, nem akar „szőrt ereszteni" s egy pár „tízes", vagy egy tinó miatt erősen „megköti magát". Ha minden rendben van, mindenek előtt a menyegző napját határozzák meg, mely rendszerint kedd, továbbá a házat, melyben a lakodalmat tartják (a vőlegény vagy menyasszony szülei házát, vagy pedig valamely kocsmát), a vendégek számát s több effélét. Végűi eszem-iszom következik, melyen többnyire már nagy vígan vannak, habár a felek előbb „kissé keményebb szóval összekerültek" is. A vőlegény a menyasszonynak — többnyire titokban — rjegy- ajándékot" ád, még pedig egy kétforintost vagy egy aranyat is, néha egy szép borját állít az istállóba, melyet aztán a lakodalom napján megkoszo- rúznak. (A régi német menyasszonyvétel nyomai). A Morva-mezőn régebben keszkenőt vagy czipőt küldött a jövendőbelijének. Ha a menyasszony visszaküldi az ajándékot, akkor „megbánta", azaz mást gondolt s a lako- dalomból „semmi sem lesz". Másik esetben meghatározzák a napokat, melyeken a mátkapár a „törvény elé" megy, hogy a házasságot „meg- írassa", és a paphoz, hogy a házasságot kijelentse és a „hirdetést" meg- rendelje. Már most a jegyeseket annak rendi szerint három egymásutáni vasárnapon a prédikáczió végével „levetik a szószékről" (szokásos körül- írása a hirdetés fogalmának), a minek nem akarnak tanúi lenni, azért is később mennek a templomba, vagy más egyházban hallgatják meg az Isten igéjét. Az első hirdetéstől fogva a vőlegény egy nagy bokrétát visel a kalapján. Hirdetés ideje alatt vőlegény és menyasszony ne igen láttassák magukat együtt nyilvánosan s ne tánczoljanak egymással. Ha valamely legény tánczolni akar a menyasszonynyal, a vőlegénytől kell rá engedelmet kérnie. Minthogy a vőlegény immár kiválik a legények társaságából, pajtá- sainak búcsúpoharat kell fizetnie, a mi borból, sörből és kenyérből áll. Fontos ügy a lakó dalomra-hívogatás. Közönségesen a vőlegény és menyasszony mindegyik maga hívja meg a maga rokonságabeiieket. De gyakran a kérő kiséri őket, sőt néhol a felső-ausztriai határ felé ez többnyire maga megy hívogatni. A hívogatók kalapja és botja bokrétával és szala-