Page - 558 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

558 A lakodalmakat Alsó-Ausztriában többnyire a menyasszony vagy a vőlegény házában tartják, csak a Bécsi-erdőn túli kerületben, különösen a hegységben, a kocsmában is. Itt a lakodalmi szokások is általában a leg- egyszerűbbek. A vőlegény megvendégeli a lakodalom napján a maga, a menyasszony is a maga vendégeit, mind a ketten a szülői házban, reggelivel\ mely sokszor ebédnek is beválik, s melyből különösen a tormás marhahúsnak nem szabad hiányoznia. A kocsmában találkozik a két lakodalmas nép, muzsikásoktól kisérve, s ott osztja ki a nyoszolyó a bokrétákat és koszorúkat. „Megesett" menyasszonynak nem szabad koszorújának lenni; pótolja ezt valami mesterségesebb hajfésüléssel, vagy fekete selyemkendővel köti be fejét. Zwettl környékén viselhet ugyan az ilyen menyasszony koszorút, de rozmaring nélkül. Ha minden előkészület megvan, rendbe verődik a menet s muzsika után megindúl a templomba. Indüláskor a kocsmáros szentelt vízzel hinti meg a jegyeseket, ezt mondván: wünsch' eng Glück und gehts in Gottes Nam!" („Járjatok Isten hírével.") A jegyesek kezet fognak s ezt mondják: „Wagn ma's in Gottes Nam'!" („Lépjünk hát rá Isten nevében.") (Ybbsvölgye.) Alsó-Ausztria más vidékein az a szokás, hogy esketőre a vőlegény a vendégeivel érte megy a menyasszonyért ennek szülői házához. Ott aztán sokféle akadályon és nehézségen kell előbb erőt venni. P. o. Wechsel tájékán a vőlegény csukva találja a menyasszonyi házat. Ügy kell „kikérnie" a menyasszonyt a „kiadó" násznagytól, pénzt dobálván, többi közt régi rossz pénzeket is, a csukott kapun keresztül; néha soká tart ilyenkor a tréfálkozó alkudozás. Néhol a vőfélynek kell a becsukott házba valahogy bejutnia. Ha ez sikerűit neki és megtalálta az elbújt menyasszonyt, ettől egy piros szalaggal díszített boros üveget és ivópoharat kap, melyekkel a pitvarajtóba megy, hogy a vőlegénynek és vendégeinek jelt adjon, hogy megtalálta a keresettet. A morvamezei szlovák is keresi az „elbújt" menyasszonyt s régebben végig is tánczolt a falun a megtalálttal. Steinfelden a vőlegény, hogy beereszszék, egy tréfás honlevelet mutat elő. Ha belépett a házba, nem a menyasszony köszönti mindjárt, hanem előbb még az ál-menyasszony játszsza a szerepét. Elsőbben egy élemedettebb, sokszor maskarás fehérszemély lép elő, a ki ugyancsak fel van háborodva azon, hogy nem ő az „igazi" menyasszony. Sápítozás és átkozódás közt visszadobja a vőlegénynek a „jegypénzt", azaz papirosba göngyölt üvegcserepet vagy ócska vasat szór a lába elé, és kárpótlást kiván, a mi egy néhány apróbb pénzből áll; ezután egyik vagy