Page - 574 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

574 jószágát, a halál után nincs nyugodalma, haza jár. Éjszaka megjelenik valamely rokonnak vagy jó barátnak s megmondja a baját, a helyet is megjelöli, a hol a hamis szerzemény található. Ha imádkoznak érte s teljesítik a kívánságát, néha még többször visszajár a halott, de mind „fehérebben" s végre felröppen a lélek fehér galamb képében az égbe, miután megköszönte a megszabadítást. Az éjszaka a lelkeké; esteli ave-maria harangozástól reggeli ugyanazon harangozásig járnak. Sok vidéken az a hit, hogy a lelkek csak a házereszig követhetik az embert, ha künn a szabadban közeledtek s netán látatlanúl valami szekérre ültek. Ha a kés élivel fölfelé hever, valamely szegény léleknek kell 'rajta „lovagolni"; ilyen szenved akkor is, ha az ajtókat erősen csapkodják. Míg az elhúnytnak hagyatékán pörölnek, nincs annak nyugodalma. Ha a tűz zizeg, egy szegény lélek kínlódik; ilyenkor egy kis sót hintenek a lángba, vagy kenyérmorzsát vetnek bele. Ha boriváskor egy pár csöppet elöntenek, ezt mondják: „ez a szegény lelkeké". Az elhalálozott rokonok és barátok sorsa, mint általában az ember- társaké iránt minden alkalommal nyilvánuló részvét, nemes, szeretettel teljes kegyelet vonását mutatja az osztrák nép életében. Jóformán soha sem beszélnek valamely elhúnytról a nélkül, hogy hozzá ne tennék: „Isten nyugosztalja!" A ki holttal álmodik, imádkozik érte. Általában nincs száma a holtakért mondott imádságoknak és értök hozott áldozatoknak, és nem egy jámbor, jótékony alapítvány, nem egy régi tisztes emlék köszöni eredetét drága elhúnytak kegyeletes emlékezetének. Népviselet. Alsó-Ausztriának legsajátságosabb népviseletét, mely részben a negy- venes éveken túl megmaradt, határozottan a Piesting- és Triestingthalban kell keresnünk. E vidékeken idegen hatás legkevesebb nyomot hagyott. Ott a parasztember bársonyszalagos és csatos, fekete szőr kalapot viselt, alatta fehér és piros csíkú hálósipkát, melynek csücske a jobb fül mögött csüngött le; tarka nyakravalót, elől egyszerűen csomóba kötve; tarka selyemből vagy fekete bársonyból lajbit, két sor gombbal, fölébe zöld nadrágtartót, mely fiatalabb embereknél, a hol a két szára összeért, kis aranybetétekkel volt czifrázva. Az álló-gallérú s alúl felhajtott, kis fekete bőrsujtásos újjú rövid zeke sötétkék posztóból volt, ép úgy a hosszú kabát