Page - 579 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

579 nirgends an!w (fölfelé és semminek neki!) Kétkerekű kordén is járnak, keresztűtakon és hegytetőkön gyűléseznek (rHexensabbattt) és tánczolnak, de csak félkörben tudnak tánczolni. Az űgy nevezett manók („Truden") boszorka-féle női lények, rút banyák; széles lábukon három szétálló újj van, melyek közül egy hátra- görbűlt. Ezektől a rémektől, kik éjszaka megnyomják az embert álmában, többféle módon óvhatni magát, különösen varázsmondatokkal, ajtóra és ágyra írt bűvös kereszttel „Trudenkreuz"), vagy ha aszalt gyümölcsöt tesz- nek ki számukra az ablakba, stb. Ezek is tartanak éjjeli gyűléseket. A történeti monda Alsó-Ausztriában, a mint természetes is, gazdag fejlődést mutat. Emlékezetben vannak a francziák és törökök beütései, a svéd és husszita háborúk. A Lajtha vidékén beszélnek a kuruezok kegyet- lenségeiről; nemkülönben eleven maradt a nép közt az alsó-ausztriai nagy parasztlázadás emléke (a XVI. század végéről). Némely monda, vagy törté- neti emlékezés még messzebbre visszanyúl, példáúl Nagy Károlyig és az avar háborúkig. Mi több, a „Steinakirchen" név keletkezésének mondája, a hunok és a hatalmas Attila visszavonúlásáról regél, sőt az Alsó-Ausztria némely vidékén található „ Wackelsteine" vagy „Heidensteine" (pogány- kövek) egészen ősrégi pogány áldozó helyekre visznek vissza. Nemzeti mondák közül tartományszerte ismeretes az örök zsidó mon- dája s a Faust-?nonda. Az alsó-ausztriai népmese — a faj igazi mintája — költői szépségek kimeríthetetlen gazdagságát rejti magában. Alakjainak dús különfélesége, a cselekvény csodásan bonyolódott szálai, valamint a jelenetek tarka válto- zatossága élénk teremtő képzeletről tesznek tanúbizonyságot; míg ellenben a népi legenda sok gyöngéd, kedves vonásában hű tükre a hivő léleknek, mely felsőbb, mennyei hatalmaknak az emberi életbe közvetlen beavatko- zásán oly szívesen épül s mindenféle földi bajban bizodalommal tőlük vár és esd segítséget és szabadúlást. Ámbár ezúttal alig léptük át küszöbét a tündérpalotának, melyet a teremtő népszellem épített, mégis végűi sejtve kimondhatjuk, hogy az alsó-ausztriai népnek a német nemzet költői kincséből, „nagy széttörött drágakövéből" felséges darabok jutottak osztályrészül; csoda gazdagságot rejt kebelében, de ép oly becses talizmánt is szívében, melyet rég időktől fogva mind e mai napig hűségesen megőrzött: nemes egyszerűséget, jámbor hitet és vidám elmét. *