Page - 685 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Volume 4

685 nak következő mondása olvasható: „A vasútak elenyésztetik a távolságokat, elősegítik az anyagi érdekeket, emelik és terjesztik a művelődést." A nagy úttörőnek ez egyszerű szavai annál is inkább megérdemelték, hogy érezbe öntessenek, mivel oly időből származnak, a melyben még a gőzmozdony nem hágott meg oly magasságokat, melyekről a vasútak fényes jövendőjébe be lehetett volna pillantani. A semeringi hágó nem olyan természetű, hogy azt a természet már kezdettől fogva forgalmi útnak jelölte volna meg. Kelták, rómaiak csak gyarló ösvényeken jártak rajta keresztül, a római hadi és kereskedelmi út nagy ívben kerülte meg a Nori Alpesek nyúl- ványait s Carnuntumon át vezetett Bécsbe. Csak a középkorban, mikor Stiria is belép a kereskedelmi mozgalomba, nyílnak meg odább nyugatra is a hegyeken keresztúl egyenest átvezető közlekedési útvonalak, előbb a „Wechsel", aztán „Semering" irányában. Az előbbenit Habsburgi Rudolf használta 1280-ban; a másik a keresztes hadjáratok idején, melyek a „Spital"-ban hagyták itt hátra történeti emléküket, kezd szerepelni. Egész a múlt század elejéig még kocsival járható út sem vezetett a Semeringen keresztül s Alsó-Ausztria és Stiria között egész az Adria partjáig terjedő voltaképi forgalomról csak 1841 óta lehet szó, a mely évben szabályszerű műút épült kanyarúlatokkal és szelid lejtőkkel. E kereskedelmi út megnyitása tehát nagyon késői időre esik s épen csak arra elég idején, hogy egy évre rá a csatlakozó vaspályáknak Gloggnitzban és Mürzzuschlagban összekötte- tésül szolgáljon. A vasútügy kifejlesztését kezdetben a magánvállalkozás vette gondjai alá. De csakhamar más irányelvek lettek irányadók s előrelátó államférfiak kieszközölték az 1841. decz. 19-ki császári határozatot, melynek értelmében a vasútak főközlekedési útakká emeltetnek s a nagy birodalmon keresztúl vezető főirányokban állami vasútaknak jelentetnek ki. Ennek a határozatnak köszönheti létrejöttét a Semering-pálya, mint „a déli államvaspályának" egy szakasza. Eleinte ugyan fölmerült az a terv is, hogy a vasútat Magyar- országon keresztúl vezessék Stiriába. E vonalat azonban a nagy kerülő s politikai tekintetek miatt elejtették s a déli vaspálya számára a Nori Alpesek nyúlványain át a Mürz és Mura völgyében Grácz felé, a San és a Száva völgyében pedig tovább a Juli Alpeseken keresztúl lőn kijelölve az irány. Ez általános alapvonalak szabták meg műszaki megoldását annak a feladatnak, hogy Gloggnitz, mint a bécs-gloggnitzi vasút végpontja, Mürzzuschlaggal, mint a déli vaspálya stíriai szakaszának kezdő pontjával, a hegységen keresz-