Page - 23 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

23 A Mátra hegységben még ma sem ritka a termés-réz. Ezt az őskori emberek is ismerték és idővel reá jöttek, hogy izzó állapotban meg- lágyul és kovácsolás által minden alakra idomítható. Rézből kezdték tehát fegyvereiket és szerszámaikat készíteni, kezdetben a csiszolt kőeszközök alakjára, s valamint ezeknél, inkább a súlyra, mint az élességre fordították figyelmöket; de később új, czélszerűbb formákat is találtak fel. Ily réz- eszközök, minők hazánkban igen gyakoriak, alig fordúlnak elő Német- országon, Skandináviában és a lengyel földön ; de az osztrák alpesi tavak czölöp-építményeiben s a bieli tóban Helvécziában szintén találtak, még pedig olyanokat, melyek a magyarországiakkal rokonok. Megjegyzendő még az is, hogy Cziprus szigetén a legrégibb sírokból fűzfalevél-alakú tőrök és kések jöttek napfényre, melyeknek formája s a nyélbe való erősítése a legkisebb részletekig azonos a magyaroszágiakkal. Azt a folytonos fejlődést, mely a csiszolt kőkorból a rézkorba vezetett át, félbe szakította hazánkban, mint egész Európában, egy új nemzet hódítása, mely a civilisatio magasabb fokán állt, a mennyiben fegyvereit és eszközeit bronzból készítette, melyek a kőkoriaktól és rézkoriaktól for- máikban lényegesen különböznek. Ez a nép tehát már tudta, hogy a réznek és ónnak bizonyos arányban való vegyítéséből oly fém kerül elő, mely akár az ónnál, akár a réznél keményebb, könnyebben élesíthető, s öntés által állítható elő. Ismerték tehát a bányászatot, kereskedelmi összeköttetésben álltak azokkal az országokkal, hol ón fordúl elő és ismerték az ötvözés mesterségét. A régiségbúvárok az árja népvándorlással hozzák ezt a népet kapcsolatba, s csakugyan úgy látszik, hogy mindazok a népek, melyek Európa nyugoti részét lakják, a Paropamisus aljából indultak ki, s meg- kerülve a Kaspi és Fekete tengert, hatoltak a Dunáig s ennek irányában vándoroltak tovább a mostani Magyarországon keresztül. Helbig, a római archaeologiai intézet tudós titkára, ki az italikusok Pó-völgyi telepeiről értekezett, nem kételkedik, hogy e telepek őslakói éjszakkcletről érkeztek Olaszországba s a Magyarországon talált halmok csakugyan ugyanazon jelenségeket mutatják, mint a Pó-völgyi terra márék. A bronzkor civilisatiójának emlékei egész Európa területén rokon- ságban állnak egymással. A régiségbúvárok azonban a formákra nézve több csoportozatot különböztetnek meg. A magyarországi bronzkori emlékek egyszerűbbek, mint a skandináviai, olasz- és francziaországi bronzkori emlé- kek. A kard, a véső, a ruhakapocs különös nemzeti sajátságot mutatnak,