Page - 52 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

52 Az augsburgi véres leezke, mely a folytonos harczi kalandokhoz, zsákmányhoz szokott magyarságot nyugotról visszaszorította, magában a magyar nemzet életmódjában, gondolkozásában is nagy változást idézett elő, s az eddig lóháton, harczok közt élt pusztai népet a megtelepedett élet békés foglalkozásaira készítette elő. Az átalakulás természetesen csak lassan mehetett. Taks még mint az ősmagyar nemzeti szellem képviselője halt el 972-ben s pogány módra temettetett el a Duna partján a nevét megörökítő Taksony helység közelében. De a mint fia, Gejza veszi át a nemzet kormá- nyát, rögtön föltűnő fordulat áll be Magyarország politikai viszonyaiban, mely eddig a nyugoti eszmék előtt zárva állt, most pedig önkényt látszik föltárni kebelét a császár és a német, cseh, olasz papság befolyásának és azoknak az eszméknek, melyeken a nyugoti egyház és állam nyugodott. Gejza, kit krónikáink erőszakosnak festenek, hatalomra vágyott. Igazi fejedelme akart lenni a nemzetnek, melynek elődjei eddig csak első vezérei voltak és kíméletlenül levervén minden mozgalmat, mely hatalomköre tágítását ellenezte, a nemzet kormányát a maga kezébe ragadta s tettleg király volt népe fölött, csak a czím hiányzott nála. Az ő korában nem határozott többé a nemzet közgyűlése a béke és háború fölött; nem hir- dették többé a kiáltók: „isten és a magyar nép szava, hogy ez s ez napon, itt és itt, ki-ki fegyveresen megjelenjék" ; nem lengett többé a nemzet hadi zászlaja a koronás karvalyt ábrázoló czímerrel a külföldi csatatereken. Gejza lerombolta a régi alkotmányt, a nélkül hogy újat alkotott volna, szakított az ős hittel, a nélkül hogy a kereszténységet őszintén elfogadta s az egyházat megalapította és szervezte volna ; hisz maga sem szűnt meg az ősi hit szerint áldozni, és midőn ezért papja megdorgálta, büszkén azt felelte: „elég gazdag s hatalmas vagyok, hogy azt tehessem". A kereszténység terjesztésének első kísérlete Magyarországon mái- jóval elébb Keletről történt. Byzanti Írókból tudjuk, hogy 948-ban a Konstantinápolyban követségben járt Bulcsú, a nemzet főbírája, ott Árpád egyik másodunokájával együtt a keresztséget fölvette, s példáját csakhamar Gyula, a hét törzsfőnök egyikének utódja is követte, ki magával hozta Erdélybe a Magyarország püspökévé fölszentelt Hierotheus szerzetest. De ha volt is e kísérletnek némi sikere, az elcnyészőlcg csekély lehetett a nyugoti egyház által később elért eredményhez képest. A nyugati egyház első apostolai, kik Gejza korában Magyarországon működtek, Wolfgang einsidelni szerzetes, Pilgrin passaui és Adalbert prágai püspök voltak.