Page - 58 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

58 fönnmaradt a nemzeti hadsereg, melyet a főpapi, úri és nemesi rend alkotott, mely a haza védelmére személyesen fölkelni tartozott, de nem volt köteles az ország határain kivül táborozni. István az állam és a királyi udvar rendezésében a nyugoti császárságot vette követendő például ; törvénykönyveiben, melyek csak töredékesen szállottak ránk, a frank capitularék hatása ismerhető föl. Ü vetette meg a rendi alkotmány alapját, mely az 1848-iki átalakúlásig fönnállott. Alapít- ványait, adományait, az örökségül bírt, a várjobbágyoknak osztott földeket külön jegyzőkönyvbe foglaltatta, melyre peres esetekben az utódok századok múlva is mint döntő bizonyságra hivatkoztak. Okleveles bizonyságunk van rá, hogy ezen Legenda Sancii Stephani név alatt említett jegyzőkönyv Róbert Károly korában a visegrádi királyi udvarban még megvolt. A várak védelmezésére a fegyverrel szolgáló várjobbágyok, azok fönntartására, élelmezésére pedig a vár földeit mívelő várnépek voltak rendeltetve. Valamint ezek, úgy a királyi, főpapi és úri jószágokat mívelő parasztok sem voltak ugyan szabadok, de nem is osztoztak a hadi fog- lyokból lett, vagy bűneikért szolgaságba taszított rabszolgák sorsában, kik István törvénye szerint magukat bizonyos összeggel megválthatták, s a kiknek emlékezete oklevelekben még a XIV. század első felében is található. A királyi kincstár jövedelemforrásait tették: a nagy kiterjedésű királyi uradalmak, az érez- és sóbányák, a pénzverés, mely kirekesztőleg királyi jog volt, a harminczadok és vámok, a várnépek termékekben beszolgáltatott adója, melynek egy harmada az ispánokat illette, a királynak és családjának benyújtani szokott ajándékok, a szállásadás kötelezettsége, mely szerint az urak és városok az utazó királyt és kíséretét több-kevesebb napig vendégelni tartoztak, a bírságok és elkobzott jószágok, végre szükség esetében az ország nem szabad birtokos és nem kiváltságos lakosaira pénzben vagy termeszt-; menyekben kirótt adók, régi magyar kifejezéssel szedő-vedők (collecta). E gazdag jövedelemből István igazán királyi udvart tarthatott, mely- nek fényét csak növelték a dúsgazdag urak, és a földbirtokkal bőkezűen ellátott főpapok, kik István adományából az összes magyar föld termékeinek tizedét élvezték. A királyi udvar szolgálatára állott az udvarnokok (vadászok, halászok, szakácsok, solymárok, szekeresek, ácsok, kovácsok, stb.) roppant tömege, kik a királytól földeket kaptak s azok használatáért firól fira bizonyos