Page - 59 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

59 szolgálatot tartoztak teljesítői. Ily udvarnokokat nagy számmal tartottak a főpapok és főurak is, kik udvaraikat a király példájára rendezték be. A magyar nemzet, mely betelepedése után egy századig lóháton és sátor alatt harczias életet folytatott, István 40 évnél tovább tartott ural- kodása alatt nagy átalakuláson ment át : állandó lakásokba telepedve, hozzá szokott a földmívelői élethez. A kolostoroknak István korából fönnmaradt alapító levelei már a föld- és szőlőmívelés elterjedéséről s a mesterségek gyakorlásáról tesznek bizonyságot. Hogy a magyarok a földmívelést a meghódított szlávok tói tanulták el, bizonyítják a szlávoktól átvett föld- mívelési műszavak (asztag, borona, barázda, gereblye, pozdorja, kasza, kapa stb.) ; a mesterségekben inkább a bevándorolt németek voltak tanítóik, jóllehet a pusztai élet mellett is szükséges mesterségeket, mint a fegyverek és lószerszámok gyártását, a timárságot és ötvösséget, bizonyosan még ázsiai hazájokból hozták magokkal. István, hogy az átalakítás munkájában segítsék, szívesen fogadta a térítőket, az udvarába jövő keresztény lovagokat, az országába települő német, olasz, szláv és besenyő gyarmatosokat. Fiához intézett oktatásában, melyben a királyi kötelességekről és erényekről magasztos fölfogással beszél, az idegenek pártolását, oltalmazását különösen szívére kötötte leendő utód- jának, hangsúlyozva: hogy „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és töredékeny". Ezen nyilatkozatáért azonban tévedés volna külföldieske- déssel, a nemzeti szokások és erkölcsök lenézésével vádolni őt, ki fiának szent kötelességül szabta, hogy az ősök példáit kövesse, mert „melyik görög kormányozhatná a latinokat görög szokások szerint, s melyik görög kormányozhatná a görögöket latin szokások szerint ?u Hogy Istvánnak hosszas uralkodása alatt nehéz küzdelmeket kellett folytatni, bizonyítják fiához intézett szavai, melyek szerint csaknem egész életét hadjáratok fáradalmai s különféle nemzetek betörései közt töltötte. E háborúk közül a történelem csak a pogányságot pártoló ifjabb Gyula leveréséről s Erdélynek az országhoz szorosabb kapcsolásáról (1002), a szomszéd besenyők legyőzéséről (1003), a lengyel fejedelem, Boleszláv ellen II. Henrik szövetségeseként folytatott hadjáratokról, az Al-Dunától a Marosig és Körösig hatalmaskodó görög hitű Ohtom megalázásáról és a II. Konrád császár ellen folytatott védelmi háborúról emlékezik. A német birodalommal István, míg sógora, II. Henrik császár élt, folyvást a legjobb viszonyban volt; de II. Konrád császár ellen, ki a keresz- 8*