Page - 73 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

73 midőn Béla öröksége fejében a Szeremség átadatását követelte, s miután tagadó választ kapott, IV. Istvánt ismét sereggel küldte Magyarországra. Midőn pedig a magyarok szorongatni kezdték IV. Istvánt, Manuel maga is segedelmére sietett s Péterváradnál a Dunán átkelvén, Bácsban ütötte föl táborát. De ütközet helyett ismét alkudozást kezdett s a viszályt béke- kötéssel fejezte be, mely szerint IV. István pártolásáról újra lemondott, a magyarok pedig átengedték neki a Béla örökségéül követelt Szeremséget. Minthogy azonban Manuel a békekötés ellenére serege egy részét IV. István támogatására a Szeremségen hagyta, a háború újra kitört, III. Béla király koporsójában lelt maradványok. mely közben a Zimonyba szorított IV. István saját embere által megmér- gezve veszett el (1163). Néhány évig ezután változó szerencsével folyt a görög-magyar háború Dalmácziában, az Al-Duna és Száva partjain, melyről érdekes adatokat jegyzettek föl az egykorú byzanti krónikák; de e sok vérbe került küzdelem közben mind inkább meg kellett győződni a császárnak arról, hogy merész tervét, Magyarország meghódítását, kivinnie a nemzet ellenállása miatt lehetetlen. Görög hadak még egy-egy megnyert ütközet után sem birtak az ország széleinél beljebb hatolni. Manuelnek azonban Magyarországgal szemben tanúsított magatartá- sában nem a magyarok ellenszegülése, hanem az a váratlan esemény idézett M. 10