Page - 80 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

80 nemcsak visszavert, hanem meg is torolt, Fridriket Bécsbe szorítván s arra kényszerítvén, hogy nagy pénzáldozattal vásárolja meg tőle a békét (1236). A tatároknak Dsingiz khán alatt óriásivá növekedett hatalma IV. Béla uralkodása elején már Kelet-Európát fenyegette. A Don és Volga közt tanyázott kúnok véres harczok után kény- telenek voltak vagy meghódolni, vagy a túlnyomó erő elől visszavonúlni. A me- nekülők Kuthen (Kö- tény) vezérlete alatt IV. Bélához folya- modtak s befogadta- tásért esedeztek. Béla a harczias kúnokat szívesen fogadta, mert tőlök nemcsak a tatá- rok ellen várhatott jó szolgálatot, hanem trónjának is támaszt remélt szerezni az elé- gületlen főurak ellen. S Kuthent, miután ez előkelőivel együtt megkeresztelkedett, az alföldre telepítette (1239). A pusztai élethez szokott, csak barom- tartásból és zsák- mányból élő pogány kúnok új hazájokban is megszokott életmódjokat foly- tatva, tömérdek sérelmet okoztak a földmívelő magyar népnek, s még inkább elkeserítették az urakat a király ellen, kinél a kúnokra híjában panaszkodtak. Midőn a tatárok 1240 vége felé Kievet is elfoglalták s Batu khán IV. Bélát hódolatra szólította föl, a magyarok a gyűlölt kúnokat azzal II. András és neje Gertrúd arczképével ellátott kodexlap.