Page - 84 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

84 leányának, az özvegy Annának, a cseh király napának adta, s őt és udvara főembereit II. Ottokár oltalmába ajánlotta (1270). V. István trónralépte után azonnal föllépett régi ellensége, II. Ottokár ellen, tőle az Anna által Prágába vitt családi kincsek és az udvarába menekült pártütő magyar urak kiadatását követelte. E miatt háborúra került a dolog. Ottokár 1271-ben nagy erővel tört Magyarországra ; Pozsonyt, Nagy-Szom- batot, Nyitrát, s azután a Dunán átkelve Mosont, Magyar-Óvárt s Győrt is elfoglalta ; de a Rábczánál vívott döntő ütközetben vereséget szenvedett s kénytelen volt az országból kivonúlni. A háborút békekötés fejezte be, melyben István lemondott Stiria és Krajna iránti minden igényéről, viszont Ottokár kötelezte magát, hogy visszaadja a hozzá menekült magyar uraktól átvett várakat; egyszersmind a két birodalom határa a IV. Béla halálakor volt birtoklás szerint állapíttatott meg (1271). A 32 éves harczias király kora halálát egy véletlen eset idézte elő. Midőn István a szerb földön táborozott, kisebbik fiát, Endrét a hűtlen joakhim tótországi bán elrabolta s német földre vitte. István erről érte- sülvén, éjjel-nappal sebes-nyargalva sietett haza; de a lelki izgatottság s a forró időben tett hosszas út fáradsága miatt testben, lélekben megtörve érkezvén Budára, néhány nap múlva elhúnyt (1272 aug. 1). Trónján 10 éves fia, IV. László váltotta föl, kit a nép, mert kún anyától született s a kúnokkal barátkozott, Kún László-nsk nevezett. Krónikáink és történetíróink azért a nyomorért, melybe az ország az ő 18 évig tartott uralkodása alatt sülyedt, igazságtalanúl vádolják csak magát a királyt, ki mint gyermek, éveken át nem vihette a kormányt személyesen, s kinek felnőtt korában sem lehetett ereje a királyi tekintélylyel daczoló, a törvényt lábbal tapodó, egymással családi harczokat vívó főurak kicsa- pongásait megzabolázni, az örökös pártoskodást elfojtani. A gyermekkirály alatt anyja, a kún Erzsébet s kegyencze, joakhim tótországi bán jutott hatalomra; István híveit az udvarból az ellenpárt kiszorította. Már a király megkoronáztatása előtt kitört a pártok harcza; a királyné fiával együtt fogságba is került ; de hívei a lázadást elfojtották ; a megbukott pártütők II. Ottokárhoz menekültek s nála szives fogadtatásra találtak. A királyi udvarban Erzsébet anyakirályné és Joakhim mellett Német-újvári Henrik, IV. Béla egykori nádora, gyakorolt legnagyobb befolyást a kormányra, ki V. István boszúja elől Ottokárhoz menekült, de a trónváltozás után Csehországot odahagyva, az udvarnál szíves fogadtatásra