Page - 94 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

94 jogukat tettleg érvényesítsék, Károlyt közakarattal királyukká ismét kikiál- tották, s miután a bibornok, a megtörtént választás jogosságát vitatni s így a dolgot élére állítni nem tarthatva tanácsosnak, a szent szék nevében a választást megerősítette, Károlyt ősi szokás szerint zajos örömriadás közt vállaikra emelték (1308 nov. 27). Minthogy a korona László erdélyi vajda kezében volt, Gentilis bibornok a királyválasztás után Budán tartott országos tanácsban, melynek végzései a királyi hatalom és tekintély megszilárdítását czélozták, a letartóztatott szent koronát, míg vissza nem kerül, egyházi tilalom alá vetette, s elren- delte, hogy új korona készüljön, melyet a király és nemzet tartozzék igazi törvényes koronának elismerni. Ezzel az új koronával történt aztán Károly megkoronáztatása a bibornok és az ország nagyjai jelenlétében Buda várában, a Szűz Mária egyházában (1309 junius 15). Sem a budai gyűlés végzése, sem a Pozsonyban 1309 november havában tartott zsinat átokkal való fenyegetése nem volt hatással a királyi jószágokat bitorló főurakra s nem szűntette meg az országban eláradt zava- rokat. A nemzet, s maga a főpapság is, csak a Szent István koronájának varázserejétől várta a törvény és jog uralmának helyreálltát. A bibornok- követ átok alá vetéssel igyekezett László vajdát a korona visszaadására kényszerítni (1309 decz. 25); de parancsa, sőt az Erdélyre kimondott egyházi tilalom is sikertelen maradt. Végre Tamás esztergomi érsek, Omodé nádor s néhány főúr Szegeden a vajdával összejővén, rábírták, hogy a korona visszaadására s a király iránti hódolatra kötelezze magát. Az így visszaszerzett koronával történt Károly király utolsó törvényes megkoro- náztatása Székes-Fehérvártt, miután az Omodé nádor által a Rákos mezejére hirdetett országgyűlésen újra királynak kikiáltatott (1310 aug. 27). A korona varázserejébe vetett hit azonban hiúnak bizonyúlt ; a fékte- lenséghez szokott oligarchák nem bocsátották ki kezeikből a bitorolt királyi javakat, nem hagytak föl az erőszakoskodással. Csák Máté Visegrád várából magát Budát, a királyi lakot is fenyegette, s midőn őt ezért Gentilis bibornok átok alá vetette (1311 julius 6), annál kegyetlenebbül dúlta a nyitrai püspök s az esztergomi érsek jószágait, kik az átkot ellene kihirdették. Versenyzett vele a hatalmaskodásban Omodé nádor, ki a felföldön több királyi várat s nemesi birtokot foglalt el, s Kassa vívása közben a polgárok kirohanása alkalmával vesztette el életét (1311). Károly királynak a fék- telen főurak ellen csak fegyverrel lehetett magát a trónon föntartani.