Page - 96 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

96 kitéve, a magyar koronától kellő segélyt nem kaphattak, egymás után Veleneze felsősége alá adták magokat (1322 —1328). Károly Csák Máté halála után áttette királyi lakát Temesvárról Visegrádra, honnan az ország kormányát könnyebben kezelhette s a szomszéd államok ügyeit is inkább figyelemmel kisérhette. A belháborúk megszűntével a törvényes rend föntartására s az ország jóllétének gyarapítá- sára tett üdvös intézkedései mennyire helyreállították a királyi hatalmat s mennyire emelték Magyarország politikai súlyát s koronája tekintélyét : semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az 1335-ben Visegrádon rendkívüli fénynyel tartott fejedelmi összejövetel, melyen Károly a császár mellőzésével a cseh és lengyel király, a német lovagrend s több német fejedelmek viszá- lyait, mint békebíró, megszűntette s viszonyaikat szabályozta. Politikai működésében Károly családja fényének és hatalmának eme- lését tartván szem előtt, utódai számára a nápolyi és lengyel koronát törekedett megszerezni. E czélból kisebbik fiát, Endrét nagybátyja, Róbert nápolyi király unokájával, Johannával jegyezte el s Nápolyba vitte, hogy ott mint trónörökös neveltessék (1333), idősebb fiát pedig, Lajost, a magyar trón örökösét, sógorával, a gyermektelen Kázmér lengyel királylyal trónja örökösévé fogadtatta s a lengyel országgyűlés által is elismertette (1339). Az ő eszméje volt a magyar és lengyel korona tartományainak egy fő alatti egyesítésével oly hatalmas államszövetséget alkotni, mely Kelet-Európa sorsának intézésére döntő hatást bírjon gyakorolni. Róbert Károly az élet nehéz iskolájában növekedve, megtanulta ismerni az embereket, viszontagságok közt szerzett gazdag tapasztalással, hosszas küzdelemben megedződött lelki erővel ragadta meg a bomlásnak indult ország kormányát, s határozottsággal, eszélylyel és erélylyel hajtotta végre a reform nehéz munkáját. Szerencséjére vált a meghasonlott Magyarország- nak, hogy Károly akart is, tudott is a szó teljes értelmében uralkodni, s a nemzet érdekét a maga és családja érdekével egygyé bírta forrasztani. Károly, bár idegen földön született, magát a nemzettel teljesen azonosította. Midőn 1337-ben trónja örököse, Lajos számára János cseh király unokáját, Károly morva őrgróf leányát, Margitot eljegyezte, a szerződésben kikötötte, hogy a leendő magyar királyné magyar szokásokban és erkölcsökben növe- kedjék, s a kiskorú jegyest, hogy a magyar nyelvet megtanulja, visegrádi udvarába hozatta. Az ő erélyes kormányának volt érdeme, hogy az országot a fejetlenség és pártharezok zavaraiból kiemelte, a személy- és vagyon-