Page - 99 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

Nagy Lajos egyik oklevelének kezdete. vezérletére bízott hadaival Nápolyt és vidékét megszállva tartotta. Laczkfi dögvész által megtizedelt seregével több ütközetben szerencsével harczolt ugyan Tarentói Lajos és Johanna hadaival, de a túlnyomó erő elől végre is kénytelen volt Nápolyból kivonúlni s nem birta a folytonosan lázongó tarto- mányt megfékezni. Lajos ekkor a főurak zászlóaljaival másodszor is megjelent a csatatéren, a hadi szerencsét nem sokára megfordította, s Nápolyt, honnan Johanna férjével együtt Gaetába menekült, ismét elfoglalta (1350). VI. Kelemen pápa Lajost, midőn másodszor is nápolyi területre lépett, átok alá vetette, s Nápoly bevétele után fölhívta, hogy a trónöröklés ügyét bízza a szent szék döntő Ítéletére. S Lajos meggyőződve, hogy a magyar uralomtól idegenkedő tartomány birtokát hajóhad nélkül nagy áldozatokkal sem biztosíthatná, beleegyezett a pápai követ által sürgetett fegyverszünetbe a következő évi április l-éig, oly föltétellel, hogy az alatt a pápa mondjon végitéletet, s ha Johannát bűnösnek találja, a királysággal őt adományozza meg, ellenkező esetben ő legyen köteles hadait visszavonni s a fogoly herczegeket szabadon bocsátni, Johanna pedig neki hadi költsége megtérítésére 300.000 aranyat fizessen. így az átok alól fölmentve, az ügy eldöntését a pápára bízta s Rómán át visszatért Budára (1350 nov.) Megjött végre a szent szék Ítélete, mely Johannát ártatlannak nyi- latkoztatta. Lajos ekkor hadait Nápolyból visszaparancsolta, a fogoly herczegeket szabadon bocsátotta, s hogy boszúságának kifejezést adjon, megvetőleg lemondott a Johanna által fizetendő hadi kárpótlásról (1351). A négy évig tartott nápolyi hadjáratban Lajos hadai a magyar fegy- verek becsületét távol idegen földön, nehéz körülmények közt fönn birták tartani ; ez a dicsőség s az a tapasztalás, melyet a magyar urak és nemesek a művelt Olaszországban szereztek, maradt e regényes részletekben gazdag hadjárat egyetlen nyeresége. A hosszas nápolyi táborozás s az 1351-iki litván hadjárat alatt az urak, kik a királyt zászlóaljaikkal kisérték, és a fölkelt nemesek annyi pénz- és vér- 13*