Page - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

132 A nagyravágyó Szapolyai még egy kísérletet tett Anna herczegnó kezének megnyerésére, de ismét elutasító választ kapott (1510). Három év múlva, midőn húga, Borbála már lengyel királyné volt, harmadszor is megkérte a királyleány kezét. Ekkor az Al-Dunánál a törökök ellen nyert győzedelmében elbizakodva, ezer lovassal vonúlt a büszke ifjú Budára, hol a királyi vár zárva talált kapuját betöretve lépett a megrettent király elébe, ki őt hízelgő szavakkal fogadta ugyan, de leánya kezét tőle ismételten megtagadta (1513). Ez a jelenet egy maga is eléggé bizonyítja, hogy az oligarchia dölyfe mily vakmerően lépett föl a trónnal szemben is, melynek tekintélyét semmibe sem vette. A királyi hatalom tehetetlensége mellett az urak a nemességet s mindketten a népet nyomták s annyira sanyargatták, hogy csak alkalom kellett, hogy az elkeseredett nép boszúja kitörjön. Az alkalmat megadta Bakocs Tamás esztergomi érsek, ki határtalan nagyravágyásában a pápai székre is áhítozott, de czéljától elesve, az új pápától, X. Leótól, Európa keleti s éjszaki tartományaira pápai követi hatóságot nyert s egyúttal engedélyt kapott a törökök ellen keresztes háborút hirdetni. Az érsek fölhívására tömegesen tódúlt a nép a keresztes hadak vezérévé kinevezett Dózsa György zászlaja alá, de fegyverét a Mátyás halála óta szenvedett sérelmei megboszúlására fordította s az urak és nemesek ellen folytatott irtó háborút. A 70.000 ember életébe került kurucz háborút a temesvári csatában Szapolyai János erdélyi vajda fojtotta vérbe, ki, mint a nemesség megmentője, ezután még több jogczímet formált a nemesség hálá- jára s a korona elnyerésére. A levert forradalomra következett aztán a boszú- álló nemesség megtorlása, mely nemcsak a bűnösöket, hanem maradékaikat is sújtotta, a parasztokat törvény által földhöz ragadt szolgaságra, hetenként egy napi robotra kárhoztatta s földesurai önkényének kiszolgáltatta (1514). Ulászló, hogy gyermekei jövőjét biztosítsa, Miksa császárral és Zsigmond lengyel királylyal Pozsonyban és Bécs mellett összejövetelt tartván, megújította a kölcsönös házassági szerződést gyermekei és Miksa unokái közt, egy titkos pontban a két szerződő család kölcsönös öröklését is biztosítva a magyar és cseh korona s az osztrák herczegség tartományaiban, s fiát, a i o éves Lajost, a császár unokájával, Máriával ünnepélyesen elje- gyezte (1515 július 22). Halálos ágyán gyermekeit a császár és lengyel király oltalmába ajánlva, végezte életét (1516 márczius 13). Koporsójánál a nemzet nem őt, hanem zavarba s nyomorba sűlyedt hazájának sorsát sirathatta; emlékét a nép a Dobzse László gúnynévvel örökítette meg.