Page - 136 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

az ország tekintélyének sérelmével sógpra, Ferdinánd osztrák főherczeg védelmére bízni. A nádor és a vajda, az udvari és nemzeti párt meghason- lása az országgyűléseken mind elkeseredettebb küzdelmekben nyilatkozott, a zavar és rendetlenség egyre növekedett, a nemesség külön gyülekezeteket tartott, új országos tanács fölállítását, a királyi udvarból az idegenek eltávo- lítását, a császári és velenczei követek kiutasítását, az ország bányáit kizsák- mányoló Fuggerek kiűzését követelte, s elhatározta, hogy a jövő évben Hatvanban fegyveres országgyűlést fog tartani, s midőn végzéseit a király meg nem erősítette, ingerülten oszlott szét (1524). A rákosmezei országgyűlésen, melyet a király a hatvani gyúlés mellőzése czéljából hirdetett, a fegyveresen tanácskozó nemesség még inge- a hatvani gyűlést a király tilalma ellenére is meg fogja tartani, egy 150 főből álló bizottságot hagyván hátra, hogy végzéseit törvényczikkekbe foglalja s azok megerősítését a királynál szorgalmazza (1524). A hatvani gyűlés megtartását a király tovább is ellenezni nem tartotta tanácsosnak, s hogy a - fölizgatott szenvedélyek kitörését mérsékelje, azon az ország zászlósuraival együtt maga is megjelent. A fegyveresen táborozó nemesség a királyt hódoló tisztelettel fogadta, de annál féktelenebb dühvel fordúlt a gyűlölt nádor s a kormány tagjai ellen; Báthoryt iszonyú zaj közt a nádorságról letette s helyette kedvelt szónokát, Verbőczy Istvánt kiáltotta ki. S midőn a király Verbőczyt új méltóságában megerősítette, s a közelebbi rákosi gyűlésen hozott s most némely újabb czikkel megtoldott végzéseket helyben hagyta, a viharosan kezdődött gyűlés a kivívott diadal örömének engedve át magát, látszólag nyugodtan s elégülten oszlott szét (1525 július). Hatvanban a nemesség teljes diadalt ült az oligarchia fölött, de diada- lának nem sokáig örvendhetett. Az országos tanácsban a döntő suly ezen túl is az urak kezében lévén, az udvari párt részéről a visszahatás csakhamar mutatkozott. Megalakúlt a kalandosok társasága, melynek szabályait a király és királyné is aláírta, színleg a trón érdekei védelmére, valósággal Verbőczy és párthívei megbuktatására. A nemességet magával a nemességgel kellett legyőzni, s e föladat a pénzzel rendelkező kalandosoknak nem volt nehéz; Anna királyné névaláírása. rűltebben kelt ki a gyűlölt Szálkái László esztergomi érsek és kanczellár, a nádor és az udvarnál lévő idegenek ellen, s két heti tanácskozás után azzal a határozattal oszlott haza, hogy