Page - 148 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

148 kik a Kulpától délre, a tenger felé laktak, Czettinben gyűltek össze, a mai ogulini-szluini kerületben. Ott volt a tinnini püspök, a corbaviai gróf, egy Zrinyi, három Frangepán és mások, és 1527 január első napján Ferdinándot, „ki már is örökösödési jogot bírt a magyar szent koronára, és már Magyar- ország törvényei szerint annak rendjén Pozsonyban meg is választatott," érett megfontolással, „ebéd előtt és éhommal," mint különösen hang- súlyozták, Horvátország királyának is elismerték, elfogadták és megválasz- tották. öt nappal később ellenben a kőrösmegyei Dombrón, a tótországi — zágráb-, kőrös-, varasd-megyei, mai horvát — rendek János mellett nyilatkoztak, Jánost fogadták el királyukul (január 6). Az országnak tehát most két királya volt, épen a mikor legnagyobb szük- sége lett volna az egyetértésre. A két király közt a kardnak kellett dönteni. Ferdinánd 1527 július 31-én lépett német sereg élén magyar földre, és Köpcsényben Szalaházy Tamás veszprémi püspök, egyik legbuzgóbb híve előtt megesküdött, hogy az ország jogait és szokásait fenntarja és hű őre lesz az arany-bulla rendeleteinek. A hadi szerencse neki kedvezett. Augusztus 20-án már Budán volt Mátyás király kifosztott palotájában, s az ország legnagyobb része hozzá szegődött. Perényi Péter koronaőr elvitte a szent koronát Székes-Fehérvárra és ott november 3-án megtörtént a koro- názás a Boldogasszony templomában, hol Szent István és annyi magyar király volt eltemetve. Mielőtt a koronát ugyancsak a nyitrai püspök, Podmaniczky István Ferdinánd fejére tette : a nádor háromszor kérdé magyarúl a templo- mot betöltő nemességtől : „Akarjátok-e Ferdinánd csehországi királyt királyotokúl?" és háromszor felelt a felkiáltás: „Akarjuk!" Azután a király koronás fővel, mint az ősi szokás tartá, kilovagolt a külvárosba, és szabad ég alatt, a nép előtt ünnepélyes esküt tőn, hogy az ország jogait, szabad- ságait, törvényeit tiszteletben tartja, és a király latin esküjét a veszprémi püspök, a ki azt előtte felolvasta, a népnek megmagyarázta. Már ekkor János királynak, kit majd mind elhagyának, követei útban voltak Konstantinápoly felé. Segélyt kért a szultántól és Szolimán teljesítve kérését, a következő évben (1529) 200.000 emberrel segítségére jött. A mohácsi vérmezőre — úgy akarta a nagy úr! — ment eléje János király. Szultán és király megölelték, megcsókolták egymást. Azután folytatták útjokat. Budát, melyet Nádasdy Tamás védeni akart, de német őrsége átadott a töröknek, Szolimán visszaadta védenczének. Azután Bécsig vitte győzelmes fegyverét.