Page - 151 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

151 király rendeléséből a kiskorú, árva János Zsigmond gyámja. Szegény család ivadéka; eleinte apród Korvin Jánosnál, majd a Szapolyayaknál, aztán katona; még később a kolostor szűk falai közé zárta nagyravágyó és a nagy világra termett lelkületét. Pálossá lett és kiképezte magát. Már közel járt ötve- nedik évéhez és sajóládi pálos perjel volt, mikor 1528-ban János királyhoz csatlakozott, ki neki pénzt, hatalmat, dicsőséget igért, s kit azóta szolgált, ki nem fáradó gonddal, nem rettenő bátorsággal, diplomata lángeszének minden erejével és furfangjával. Fráter György, mint ő magát élte fogytáig nevezte, mit sem akart tudni a nagyváradi békéről, még akkor sem, mikor maga Izabella ingadozott és Ferdinánd serege Roggendorf vezérlete alatt Buda várát ostromolta, hová a királyné fiával, a kisded János Zsigmonddal, Fráter Györgygyei s a többi tanácsurakkal bezárkózott. Ellenben a budai polgárok, kik 1530-ban oly vitézül védték városukat Ferdinánd ellen, hogy János király mindannyiát országos nemessé tette, titkon összebeszéltek Révay Ferenczczel, ki künn volt az ostromló seregben, hogy ezer magyarral bebocsátják a német temetőnél, a Boldogasszony temploma mögött, a mai jezsuita-lépcső táján (1541 július 13). Azonban e terv, mivel magyarok helyett németek jöttek és zavar támadt, meghiúsúlt. 1541 augusztus második felében megjelent Szolimán a János király fiának védelmére; Roggendorf seregét összetörte (aug. 21), de Buda várát is, aug. 29-én, a mohácsi csata 15-ik évfordulóján, — míg Fráter György és kormányzó társai a kis János Zsigmonddal nála, Ó-Buda felett, tisztelegtek, — a barátság színe alatt beözönlő jancsárai által elfoglalta. ígérte ugyan, hogy ha János Zsigmond megnő, visszaadja; addig uralkodjék Erdélyben és a Tiszán túl, a Duna-Tisza köze pedig maradjon a török alatt; de, hogy mennyit ért ez igéret, megmutatta az, hogy a Boldogasszony templo- mából a török azonnal mecsetet csinált, és Szolimán két fiával a mai bécsi kapun bevonúlván, már szept. 2-án ott végzé imádságát. Fráter György gyámfiával és Izabellával szomorúan Lippára mehetett. Szegény Verbőczy Istvánnak azonban, ki egész életében Magyarország szabadságáért, független- ségeért szónokolt, ki abban a hitetlen világban mindvégig hű maradt János királyhoz, Budán kellett maradni, mint a török-magyar tartomány főbirájá- nak, de nem sokáig ; mert rövid idő múlva, talán inkább a búbánat, mint a pestis vagy a török méreg sírba vitte, s a magyar plébánia-, a mai katona- templom magyar temetőjében találta meg az örök nyugodalmat (i542)-