Page - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

152 Az egész ország feljajdult Buda elvesztésén. Németországból nagy sereg jött a brandenburgi őrgróf, Joachim vezérlete alatt, de kudarczot vallott Pest alatt (1542). A török hatalom egyre terjedt. Szolimán elfog- lalta 1543-ban Pécset, Esztergomot (aug. 10), és tíz napi ostrom után Székes-Fehérvárt, a magyar királyok koronázó és temetkező városát (szept. 4). Most már Fráter György is átlátta, hogy a törökben bízni nem lehet, hogy az or- szágot , Ferdinánddal vagy Ferdinánd nél- kül, minden áron egye- síteni kell, s elvégre is arról kellett meg- győződnie, hogy csak a nagyváradi béke vég- rehajtásától várható még üdv az országra. Sokat kellett küzdenie mindenféle nehézséggel, Izabellával, ellenségeivel — pedig volt sok, — míg a kellő idő el nem érkezett. Végre azonban erősen megvetette lábát Erdélyben; kivitte, a mit akart és átadhatta Ferdinándnak az országot. Izabella, kis fiával, távozott (1551 aug. 11). Mikor a Meszes aljába, Erdély határára ért, megállott, még egyszer vissza- Izabella királyné névaláírása. Fráter György névaláírása. nézett a szép országra és egy hársfába három betűt vésett: „S. F. T.u „Sic fata tulere." „A sors így akarta." Mikor Szolimán a történtekről érte- sült, hadat küldött Erdély és a tiszai részek ellen. Fráter György — most már Ferdi- nánd kegyelméből esztergomi érsek és cardinalis — ravaszkodással törekedett megzsibbasztani a török erejét, azt akarván elhitetni, nem minden siker nélkül, a török vezérrel, hogy nem ő, hanem Izabella emberei pártoltak el Ferdinándhoz, ő híve a szultánnak, és majd elbánik ő maga is a néme- tekkel. De a törökkel való nyájaskodása gyanút ébresztett Castaldóban, Ferdinánd spanyol vezérében, árulónak tartá, s a bibornokot olasz és spanyol tisztek saját várában, Alvinczen, orozva meggyilkolták (1551 decz. 17).