Page - 156 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

156 Mikor I. Ferdinánd 1564 július 25-én meghalt, és legidősebb fia, Miksa, ki az osztrák örökös tartományoknak csak egy harmadát, a mai Alsó- és Felső-Ausztriát s a cseh korona tartományait kapta, de Magyar- ország királyának már atyja életében elismertetett, Erdélyt szorongatni kezdte : a 71 éves szultán még egyszer fölkerekedett, hogy János Zsigmond- nak, ki Zimonyba eléje ment (1566 junius 24), „fejére tegye" — legalább így mondá — „a magyar koronát". Pertef pasa Gyulát fogta ostrom alá, és vitéz védelem után szept. l-én kapituláczióval megvette. Maga a szultán derékhadával — 90.000 emberrel, 300 ágyúval — Szigetvár ostromára ment. A várban Zrínyi Miklós volt a parancsnok, előbb (1542 — 1556.) horvát bán, most tárnokmester és dunántúli főkapitány, ki családjá- nak otthonát a horvát hegyes vidékről és Szlavóniából Somogyba, Zalába, a Muraközbe, Csáktornyára tette át. Negyvennyolcz éves, lutheránus vallású, zordon, erőszakos, de hős férfiú volt, ki a mikor a háború hírére Sziget- várba vette magát, az őrséggel együtt megesküdött, hogy azt mind halálig védni fogja. Körülbelül 2500 embere volt: bennlakó nemesek, polgárok, lovas és gyalog katonák, mind magyar és horvát. Kapitányai, vajdái közt az Alapy, Szecsődy, Bosnyák, Botos, Batha, Deák, Győry, Bika, Dandó, Radován, Farkasich, Papratovics, Patacsics, Novákovics neveket találjuk. Augusztus 7-ikén kezdődött a mocsarak közt fekvő város és vár ostroma. Huszonkilencz napon keresztül egyre dolgozott az ágyú, puska, akna, az akkori várvívásnak minden ismert, alkalmazható eszköze. Tizennégy roha- mot vert vissza Zrinyi Miklós. De a sok győzelem mellett is kifáradt, fogyott az őrség. „Hű társ elhullt hű társ mellett", és aug. 19-ikén el kellett hagyni a várost, szept. 5-ikén pedig dühös, kétségbeesett harcz, fényes diadal után a külső várat is, mert kiütött a tűz, és nem lehetett többé elfojtani. Az őrség, még valami 600 ember, a kisded belső várba szorúlt, melyben csak néhány épület volt: Zrinyi lakóháza, a fegyvertár, a mely- ben még golyót és puskaport őriztek. Köröskörűi, egészen a falak aljáig, mint tajtékzó tenger, hullámzott a dühös törökség. Benn már alig volt élelem, alig volt víz. Nők, gyermekek kezdének éhen, szomjan veszni. De a megadásra még seip gondolt senki. Szept. 7-ikén reggel kigyúladt Zrinyi lakóháza és a tűz gyorsan harapódzott tova. Künn megriadtak, megszólaltak mindenfelől a harczi jelek; a törökök rohamra sorakoztak. Benn Zrinyi Miklós levetette a pánczélt, sisakot. Díszruhába öltözött. Könnyű selyem dolmányt, mentét vett magára, melybe 100 aranyat varratott: ne bánja