Page - 160 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

160 országától a magyar „rajah", kivált a határokon. Némely elfoglalt megye mással egyesülve, mint Csongrád Borsoddal, Somogy Zalával, legalább a nevét fenntartá. Másutt a vármegye, — bár egy talpalatnyi földje sem volt már szabad a töröktől, mint pl. Pestnek, — még élt és folytatta működését, magyar földre menekült nemesei magyar földön gyűléseket tartottak, paran- csoltak, rendelkeztek; és a jobbágyok, nem véve igénybe a török védelmét a magyar földesúr ellen, engedelmeskedtek, fizettek, áldoztak szegény- ségökhöz képest a haza, a nemzet szükségleteire. A föld, melyet a török végleg birtokába vett, már a korábbi háborúk által nagyban ki volt pusztítva. Fonák gazdálkodása és zsarolása még jobban előmozdítá a pusztulást. A török rendszerint nem falun, hanem csak a várakban, városokban lakott. A községek adója egyes tisztségeknek, hűbéreseknek — spahiknak — volt utalványozva. Mindegyik, kivált a ki csak ideiglenesen bírta, igyekezett rajtok annyit venni meg, a mennyit csak lehetett. Az adót nem egyesekre, hanem a községekre rótták ki, s a község egyetemlegesen volt felelős minden tagjának mulasztásáért. Ha nem fizetett, ha késedelmeskedett, tűzzel-vassal fenyegették, fegyveres végrehaj- tással vették meg rajta a hátralék-tartozást úgy, hogy igen gyakran a parasztság, fizetni nem tudván, félelemből ott hagyta gunyhóit, megszökött, és a meg nem hódolt magyar földre, vagy más falukba, városokba menekült, „így pusztúlt el az Alföldnek majdnem legtöbb faluja, s e pusztulás, hanyatlás mindinkább növekedett, minél tovább tartott a törökség uralkodása." Maga Buda is ez uralom alatt ronda, düledező török várossá lőn, melyet az ural- kodó fajon kivűl még csak ráczság és elég nagy számú, elég jómódú zsidóság lakott. Körülbelül egyenlő kiterjedésű volt a török birtokkal az a rész, mely török protectoratus alatt János király fiának maradt. Magva Erdély volt. Magyarországból hozzá tartozott: Krassó-Szörény, Zaránd, Aradnak keleti része, Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros és a felső tiszamelléki, tiszáninneni megyékből időnként hol több, hol kevesebb. Erdély alkotmánya a három nemzet unióján alapúit, mely véglegesen megállapodott, szilárd — 1848-ig fennmaradt — formáját épen a mohácsi ütközetet követő zavaros időszakban nyerte. A polgárias szászok, a félig- meddig demokrata székelység s a főurak és a megyék nemessége szövet- keztek kölcsönös védelemre. A jobbágyság, már ekkor is jobbára oláh, kivűl állott a szövetségen és annak jótéteményein.