Page - 162 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

162 A régi erdélyi alkotmánynak második sarkpontja : a négy bevett vallás rendszere is e korban született meg. A szászok már a mohácsi ütközet előtt megkezdték a reformatiót Luther tanítása értelmében. Meg is honosították azt már János király életében és hívek maradtak hozzá napjainkig. A me- gyékben és székely székekben s a magyarországi részeken eleve szintén Luther tana terjedt el. Majd a helvét hitvallás, Zwingli és Calvin tana lett uralkodóvá. János király buzgó katholikus volt, Fráter György még buzgóbb; de nem volt módjukban az új eszmék terjedésének gátat vetni. Szabadon fejlődtek azok és természetüknél fogva mind tovább mentek. János Zsigmond udvarába behatottak Socinusék tanai, melyek már Krisztus istenségét, a Szentháromság dogmáját is tagadták. Dávid Ferencz, meg- magyarosodott szász, volt e tan fő hirdetője. Pályája hű tükre az akkori forrongó vallásos életnek: katholikusból lutheránus, lutheránusból Calvin híve, majd Socinus tanítványa, mint ilyen Erdély nagy részét János Zsig- monddal az unitárius vallásra térítette, de maga még azon is túl ment, és saját hitfelei által vádolva, börtönben végezte életét. A hivatalos unitarismus helyet foglalt a többi vallások közt, de egyes hajtásai, mint a zsidózók, kik egész a kereszténység külső megtagadásáig mentek, még kihívták időnként az állam repressiv intézkedéseit. A magyarországi részeken azonban e tan mélyebb gyökeret nem verhetett. Hajótörést szenvedett a református ortho- doxián, melynek feje, lelke akkor Debreczenben a „zordon Ízlésű író és hatalmaskodó pártfő" Melius (Juhász) Péter volt. E részeken ő mentette meg a calvinismust, a „magyar vallást". Legkevesebb tekintet volt az erdélyi részek e vallási mozgalmaiban a régi hitre, a katholicismusra. Elméletileg egyenjogú volt a többi vallá- sokkal ; de gyakorlatban lefoglalták egyházi vagyonát, kiűzték püspökeit és káptalanait — az erdélyit, a nagyváradit — az országból. Híveinek száma csekély is volt. Csak a székelység keleti része és néhány úri ember, mint a biharvármegyei Toldiak, a híres Toldi Miklósnak, a magyar Herkulesnek vérei, és a két Somlyai Báthory : Kristóf és István maradtak hozzá hívek. Azonban János Zsigmond kora halála után (1571 márczius 13) ép ez a Báthory István lett erdélyi fejedelemmé s erős karja nem hagyta teljesen elbukni hanyatló vallását. Férfi-kora delén — 38 éves volt, — méltó ivadéka hírneves családjának, melynek legjobb tulajdonságai megvoltak benne, az önálló Erdély legkiválóbb fejedelmei közé tartozott. Négy év múlva (1575) a lengyel „respublica" hívta meg trónjára, s ott is egyik legkimagaslóbb