Page - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

190 mert nagy idő óta ez volt az első eset, hogy magyar tett valamit, a mi támadáshoz hasonlított, a mi pedig török részről úgy szólván mindúntalan napi renden volt. Nem is szúnt meg a török e kis vár lerontását követelni, míg a formális béke tartott ; mikor pedig a háború kitört, fegyverrel akarták megvenni, de Zrinyi visszaverte őket. Azután a dunántúli magyar fölkelés élére állott, és nem rajta múlt, hogy Ersek-Üjvárt meg nem menthette. Òszszel Csáktornyára visszatértében 16.000 török-tatár követte, hogy aztán pusztítani, rabolni a Muraközbe és Stiriába törjön. Zrinyi Miklós erről hírt vőn, s a Mura mentében lesett reájuk. 1663 november 2 7-ikén hajnal- ban, mikor háromszáz lovasával a parton czirkált, 2000 tatárra bukkant, kik ép akkor keltek át a Murán és feléje tartottak. Hirtelenében csak néhány szóval buzdíthatta katonáit és támadott. A tatárság nyílzáporral fogadta, de csakhamar hátat fordított és a Murába rohant, hol, összebonyo- lódva azokkal, kik még csak át akartak kelni, sem úszni, sem futni, sem ellenállni nem tudott, és rakásra hullott a magyarok, horvátok fegyvere alatt, mert foglyot, Zrinyi parancsára, nem volt szabad ejteni. Ló, ember annyi volt a folyóban, hogy a vizet alig lehetett látni, s a török fősereg maga is, bátorságát vesztve, egy pár órai ágyúzás után végképen elvonúlt. Ugyanez időtájt (okt. 26) Zrinyi Péter a tengermelléken, az ottocsáczi hegyek közt — 2500 emberrel tízezer ellen — a boszniai basát verte meg, ki Krajnába, Friaulba akarta vinni pusztító fegyvereit. Következett ezután a téli hadjárat (1664 január 23—február 15), melyet Zrinyi Miklós Bécsben, a katonai intéző körök ellenvetései daczára, kierőszakolt, hogy a törökökben kárt tegyen és megjelenésüket a harcztéren az 1664-iki hadjáratban késlel- tesse. Kilenczezer német mellett ugyanannyi magyar gyúlt zászlói alá; közöttük Esterházyak, Sennyeyek, Batthyány, Erdődy, Draskovics. Berzencze, Babocsa meghódoltak neki. Turbek, a dervis kolostor, Szigetvár mellett, a melyben Szolimánnak szíve és belső részei voltak eltemetve, a lángok martalékává lett. Pécs városa magyar kézre került, csak vára állott ellen, s a mi a hadjárat főczélja volt : az eszéki hidat, melyet Szolimán épített, s a melyen át úgy szólván egy század óta özönlöttek be az országba a török hadak és hurczoltattak ki, rablánczra fúzve, a magyar fajnak száz meg száz ezerei — a sereg szintén fölégette. A Zrínyiek neve ünnepeltté lőn egész Európában s a következő évi hadjáratban (1664 május) a nagyvezér egye- nesen ő ellenök fordúlt. De már akkor Montecuccoli is — német, franczia segélycsapatokkal — nagyobb erővel állott vele szembe. Uj-Zrin várát