Page - 198 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

198 életre halálra harczoltak I. Lipót király ellen. Megjelent hadai élén a kanizsai végek ifjú — 28 éves — főkapitánya, gróf Batthány Ádám, a Batthány herczegi ág őse ; meg, mint a győri generalatus magyar hadainak vezére, a győri vicegeneralis, az öreg cseszneki báró Esterházy János, Pál nádornak unokabátyja, a Vezekénynél elesett két Esterházynak : Tamásnak és Gáspárnak testvérbátyja, ki 1663-ban még egy harmadik testvérét, György szemendriai czímzetes püspököt is elvesztette a törökök ellen való harczban. Megjelent a táborban egy időre a nádor is jól fölfegyverzett házi népével, megjelentek a Festetich, Békássy, Balassa, Ottlik, Motesiczky, Palásthy, Semsey, Sennyey, Bagossy, Ragályi, Berthóty, Fiáth, Zichy most is élő családok tagjai; ott volt még, de már a rendes császári német hadsereg soraiban négy Pálffy, ott Bottyán János esztergomi huszár kapitány, ki a Csepelsziget csúcsán a budai pasa menekülő háremét elfogta; ott volt gróf Bercsényi Miklós, az érsekújvári vicegeneralis 21 éves lánglelkű fia, később még híres név történetünkben, és huszáraival, hajdúival Petneházy Dávid, a ki, mióta Thökölyitől elállott, a tiszántúli részeken a törökök ellen annyira kitűntette volt magát, hogy maga a bécsi pápai nuncius is, neki, a kemény reformá- tusnak, arany lánczot küldött vitézsége elismeréseűl. Buda várát, a török birodalom kulcsát, mint Konstantinápolyban nevezték, az albán származású Abdurrahman pasa védelmezte, ki a velenczeiek és lengyelek ellen Kandia alatt és Kaminiecz védelmében szerezte babérait, s egy 70 éves élet hosszú vitézi pályáját nem akarta szégyennel, gyalázattal befejezni. Az éjszaki váraljat, a mai felső vízi várost, melynek gyarló falaiból még most is láthatni maradványokat a budai Országúton, könnyen megvették a keresztények (június 24). De feljebb a várnál minden talpalatnyi földet vérrel kellett megvásárolni. Emmanuel Miksa a bajorokkal, szászokkal s némi császári és magyar hadakkal délről, a királyi várpalota felől, Károly herczeg éjszakról a mai bécsi kaputól a várfal éjszak-nyugoti sarkáig, az úgy nevezett esztergomi rondelláig nyúló, a mai bástyánál valamivel kijebb eső, hármas fallal védett részen támadott. Július 13-án volt az első általános roham. A spanyol, angol, franczia önkénytesek lelkesülten rohantak előre; vitézül véröket onták : hiában. Az ostrom meghiúsult ; de két hét múlva (július 27) jobban sikerűit. Most magyar hajdúk mentek legelői. A török aknát aknára robbantott fel. A falakról puskatűz, kőzápor, kézi gránát, égő szurok, száz meg száz kigyulladó puskaporos zsák hullott, röpült a támadókra. Az őrséget nejeik, gyermekeik támogatták s a budai zsidók, ki fegyvert fogva,