Page - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

202 visszafoglalta, és a török hatalmat az ország szivéből messze távolba űzte!u Lemondott az arany-bulla híres záradékáról, mely a püspököket, urakat és nemeseket egyenként és összesen feljogosította, hogy minden törvényellenes intézkedésnek fegyverrel szegülhessenek ellene; de fenntartá az ország egyéb jogait. Ez országgyűlésen temették el teljesen, miután már Lipót király is kimondta megszűntetését, azt a commissiót — vérbiróságot — is, melyet ugyanez év (1687) február havában Eperjesen Carafa Antal, császári tábor- nok, nápolyi olasz, kiben sima, nagyúri külső alatt valódi hóhér-lélek lakott, állított össze magyarokból, németekből, hogy jobbára puszta mende-mondára mindazokat, kikre mint Thökölyi híveire gyanakodott, űzőbe vegye, elfo- gassa, megkínoztassa, kivégeztesse. 1687 decz. 9-ikén tette a szent koronát Lipót elsőszülött fiának, a 9 éves yőzse/-nck fejére a 95 éves Széchényi György esztergomi érsek, az első nagy Széchényi, kinek bőkezűségét, áldozatkészségét ma is hirdetik alapítványai. A kóronázás napján érkezett az örömhír, hogy Eger megadta magát (1687 decz. 7). Kevéssel utóbb (1688 május 19) megadta magát Székes-Fehérvár, és a mi még fontosabb volt, Erdély teljesen elvált a portától és alávetette magát a magyar királynak (1688 május 9). A helyzet, melyet Szolimán és a Szapolyaiak teremtettek, örökre véget ért, és a „kulcsu, mely — mint mondák — Erdélyt I. Lipót király és császárnak megnyi- totta, Apaffy Mihály nagyeszű kanczellárja, széki Teleki Mihály volt, ki, mint egy második Fráter György, eleinte (a Wesselényi-féle összeesküvés ideje óta) a magyar elégületlenséget táplálta s Thökölyi Imrének pártfogója, barátja volt, 1682-től kezdve azonban a kibékülésnek, a meghódolásnak buzgó apostolaként működött, I. Lipóttól grófi méltóságot nyert s ki tudta eszközölni, hogy Apaffy Mihály fejedelmi trónja — legalább egyidőre — s a protestantismus teljes szabadsága Erdélyben sértetlenül megmaradt. Apaffy Mihály azonban nem sokáig élt az új helyzetben. Halála után (1690 ápril 15) — bár megválasztott fia, II. Apaffy Mihály 1694-ben bekövetkezett leköszönéseig még némi színnel fejedelemnek tekinthette magát — Erdély tényleg megszűnt külön álló fejedelemség lenni ; de Lipót megerősíté jogait, régi alkotmányát amaz ünnepélyes oklevélben, mely mint Leopoldinum diploma (1691 decz. 4) Erdély alkotmányának alapja maradt egészen 1848-ig, a Magyarországgal való unióig. I. Apaffy Mihály halála után a török Thökölyinek adta Erdélyt. Török, tatár, kuruez a törcsvári szoros irányában betört oly útakon, „melyeken