Page - 204 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

204 választást a templomban a szász lutheránus superintendens, Hermann Lukács hirdette ki. Thökölyi uralkodása azonban rövid volt. Már októberben kiszorult Oláhországba, s merész kalandjából egyedüli haszna az volt, hogy két elfogott német főtisztért, Heisler tábornokért és Doria ezredesért cserében visszakapta nejét, Zrinyi Ilonát, ki három évi ellentállás után kénytelen volt 1688 január 14-én Munkácsot Carafának föladni, miután akkor sem ő, hanem a férfiak, kik körülötte voltak, tántorodtak meg és élelmi szereit az árulás és rosszakarat majdnem egészen elprédálta. Új-Palánkán találkozott ismét a hőslelkű nő férjével (1692 május 13), kit alig ismert fel, az egykor oly szép ifjút, a nagy szakállas bújdosóban, hogy hét évi távollétükre ezentúl tíz évi együttes, hontalan bolyongás következzék. A zernyesti csatával egyidőben másutt is kedvezett a hadi szerencse a töröknek. Lipót hadai Nándor-Fehérvárt már 1688 szept. 6-án rohammal megvették, Nisig, s Ó-Szerbiában Novibazar, Skopi környékéig nyomúltak, hol a szerbek a keresztény szabadítók mellett fegyvert fogtak. Köprili Musztafa nagyvezér azonban — Ahmednek, ki Szent-Gotthárdnál vezérkedett, öcscse — kiszorítá a keresztényeket Szerbiából, visszavette Nándor-Fehérvárt (1690 okt. 1), s a fölkelt szerbek, mintegy 40.000 család, az ipeki patriarkha, Cscrnovics Arzén vezetése alatt Magyarországban kerestek menedéket, és az alsó Duna és Tisza, meg a Maros mentében találtak új hazát. De a véres szalánkeméni ütközet, melyben (1691 aug. 19) a nagyvezér és Zrinyi Miklós fia, az utolsó Zrinyi, ki még harczolt, a 29 éves Ádám, vasasnémet alezredes, elestek, véget vetett a török győzcdelmeknek Magyarországon. Kanizsa után (1690 április 13) meghódolt Nagy-Várad (1692 június 5), Gyula (1694 decz. 1) s a főbb várak közül még csak Temesvár uralta a félholdat. Ekkor még egyszer és utóljára indult meg egy török szultán — II. Musztafa — Magyarország ellen, és lépte át mintegy 100.000 emberrel Tételnél a Tiszát. A császári sereget, melynek soraiban Deák Pálnak (ma 8. számú) huszár-ezredét is találjuk, Savoyai Jenő herczeg vezette, ki, ámbár még csak 34 éves volt, katonai lángeszének már is jeleit adta, de nagy győzelmeinek hosszú sorát csak e hadjáratban volt megkezdendő. A török sereg a Tisza mentében Szeged felé haladt. Jenő herczeg oldalvást követte. Egyszerre csak kapja a hírt, hogy a szultán Zentánál visszamegy a Tiszán, hogy Erdélyre, vagy a Tiszán túli részekre törjön. Jenő azonnal felismerte a kedvező alkalmat és megtámadta az ellenséget. A török sereg