Page - 206 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

20G egyik része, a lovasság, már túl volt a Tiszán. Innen felöl még csak a gya- logság maradt, hirtelenében hányt s félig kész sánezok védelme alatt. Jenő e sánezok ellen vezette seregét. Balszárnyát a Tisza mentében, a hézagon keresztül, mely a sánezok és a Tisza közt volt, a török háta ellen küldte, és így a sánezban levőket a két partot összekötő hídtól elvágta. Elül-hátúl megtámadva, körülvéve, az ott rekedt törökség dühös védelem után majd- nem egy szálig elveszett. Egy pár óra alatt a török gyalogság meg volt semmisítve. A lovasság a szultánnal vad futásban Temesvár felé menekült. A sánezokban, a Tisza hullámaiban, 30.000 török halott feküdt (1697 szept. 11). Ez volt a legnagyobb, a legdöntőbb győzelme a diadalokban oly gazdag 16 éves török háborúnak, mely megpecsételte Magyarország fölszaba- dúlását. A porta ezután már csak lanyhán folytatta a háborút. Nem egészen másfél év múlva megkötötte 25 évre a karloviczi békét (1699 január 26), mely Erdélyt és egész Magyarországot, kivévén az úgynevezett „Bánság"-ot, és Szerémnek a Fruskagorától délre, a Bossut folyócskától keletre terülő s Nándor-Fehérvár felé nyitva álló síkságát a magyar királynak visszaadta. Thökölyire és a magyar bujdosókra nézve e béke kimondá, hogy a határoktól távol, Törökország belsejében tartózkodjanak. Úgy is történt. A kisázsiai Ismid, a régi Nikomedia, és közelében, a hegyek aljában, egy szép major— a „virágos mező" — volt a hely, hol a köszvény-gyötörte Thökölyi és Zrinyi Ilona végnapjaikat töltötték. Ilona megelőzte férjét a halálban (1703 febr. 18). Hűlt tetemeit a galatai jezsuiták kis templomában tették örök nyugodalomra. Thökölyi két évvel később (1705 szept. 13) követte nejét. Végrendeletében azt kívánta, hogy szállítsák testét haza Magyar- országba, temessék valamely „kerített kulcsos" város lutheránus templo- mába, és koporsója fölé „emlékezetre zászlót és epitaphiumot tegyenek". Mikor szemét behunyta: Magyarországon már megint lobogott, erősebben mint valaha, a felkelés lángja, és a mozgalom élén Zrinyi Ilona fia, Thökölyi mostoha fia, II. Rákóczy Ferencz állott. A török hatalom megtörése nem tette Magyarországra azt a hatást, melyet talán a XVI. század közepén tett volna, vagy melyet mi ránk tesz, kik — most 200 esztendő múlva — teljesen áttekinthetjük a török világ lefolyá- sát, és felismerhetjük átkos, sorvasztó következményeit. A mit a keresztény fegyverek akkor visszafoglaltak, már alig volt Magyarországnak mondható. Jobbára elidegenedett, kipusztúlt, részben magyar által alig lakott föld volt az, habár Biharban, és a Dunán túl: Fehérben, Tolnában, Baranyában,