Page - 218 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

218 részek és a kis Horvátország, Stiria és Krajna szélén, szintén megfogyott, kiélt, elcsigázott föld volt annyi évszázados viszontagság után ; de még sem pusztult el annyira, mint a nagy magyar Alföld s a Dunántúlnak és a Száva-Drávaköznek keleti részei. A Jászkúnságnak, Pestnek és Csongrádnak nagy magyar városai valahogy átélték ugyan a hódoltság szomorú korszakát ; de a többi vidék, Debreczentől, Egertől, Vácztól délre, úgy szólván a teljes elpusztulás képét mutatta. Csak itt-ott maradt meg a régiből némi magyar lakosság, melyhez, mint láttuk, szerbek, és végre a karloviczi béke ideje táján a nagyobb helyeken egyes kisebb német telepek járultak. Eléggé jellemezzük a helyzetet, ha fölemlítjük, hogy 1715-ben az országos össze- írás Pesten csak 188 házat talált, s ugyan ez idő tájt a kalocsai érsekségnek összes jövedelmét 2500 forintra becsülték. A szegény ország azonban más tekintetben is hátramaradt az európai fejlődés mögött. Míg a magyar nemzet a XVI. és XVII. század folyamában lételéért küzdött, nyugoti Európában nagy változások állottak be. A renaissance hatása alatt megszületett az újabb állameszme és azzal kapcso- latosan, kisebb-nagyobb mértékben, a megfelelő újabb államszervezet. Francziaország járt e tekintetben elől, hol Colbert lángesze már a gazdasági életre is kiterjesztette figyelmét öntudatosan és rendszeresen. A középkor szúnőben volt, vagy már megszűnt Európaszerte ; Magyarországon azonban még teljesen uralkodott. Abból kibontakozni, az országot alkotmányos módon az újabb államok keretébe illeszteni, ez volt most a feladat, melyhez Magyarországon nagy tűzzel fogtak hozzá, mert Erdélyben mintegy meg- csontosodott a régi alkotmány ; legfeljebb a katholicismus hódított tért, és a romjaiból — mint Karlsburg — fölépúit Gyula-Fehérvárnak új erőssége mutatta szemmel láthatólag az időknek változását. Olyanforma volt némileg Magyarországon e kor, milyet 1790, 1827 és 1867 után látunk. Felölelte az organisatiónak, reformmunkálatoknak egész sorozatát: közgazdasági, jogi, főleg törvénykezési kérdéseket; s a 29 év (1711 —1740), mely alatt III. Károly a magyar trónon ült, a három országgyűlés (1712/15, 1722/23, 1729), melyet alatta tartottak, habár kitűzött czéljainak csak legkisebb részét érte is el, még sem volt meddő az ország, a nemzet életére nézve. Sok intézménynek, melyek úgy szólván napjainkig, 1848-ig fennállottak, ekkor vetették meg alapját, és Magyarország, ha talán lényegileg még nem is, de formákra nézve nagy lépést tőn a nyugoti, modern államok szervezete felé.