Page - 224 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

224 8., 9- huszárezredek, kivált Ferdinánd-, Sándor-, Würtemberg-, Coburg-, Miklós-huszárok neve alatt halhatatlan nevet vívtak ki történetünkben. Ugyané korszak volt az, mely lemondván a már-már kínálkozó alka- lomról, hogy szabadon választhasson ismét királyt, útat nyitott a lotharingi herczegi háznak, a Budát visszavevő Károly herczeg utódainak, a magyar trónra. A nemzet 1687-ben elfogadta volt a Habsburg-ház német és spanyol fiágának örökösödési jogát a magyar koronára. De már 171 l-ben III. Károly volt a családnak egyetlen férfitagja. Mint fiatal ember, még remélhetett fiutódot; de az a lehetőség is megvolt, hogy csak leányai lesznek, mint elhunyt testvérének, I. Józsefnek és hogy a kormányzata alatt egyesült országok, külön-külön törvényeik szerint, mint az oldott kéve, széthullanak. Még III. Károly maga sem állapította meg végleg, mi történjék a monarchia együttlételének, a leányivadékok örökösödésének biztosítására, midőn a magyar korona területén erre nézve az első lépés megtörtént. Mikor a horvátországi rendek 1712 márcz. 9-én III. Károly első pozsonyi ország- gyűlésére követeket választottak: felállott a zágrábi püspök, a cseszneki báró Esterházy Imre, Dániel úrnak, a ki Kassát Rákóczy nevében védel- mezte, unokatestvére, a hajdani pálos „fráter Emericusu, — a ki, mint egy újkori alamizsnás Szt-János, milliókat költött a szegényekre, de a világi dolgokban is megállta helyét — és azt indítványozta, hogy a horvát rendek már most ismerjék el a Habsburg-ház leány-ágának örökösödési jogát, mit a magyarok és csehek is meg akarnak tenni. Legyen az övék az elsőség! És a tartománygyűlés el is fogadta az indítványt, melynek esetleges rész- leteiről, módjáról még fogalma sem volt. Még azt sem tudta, nem fognak-e a Habsburg-ház országai megoszlani, mint I. Ferdinánd halála után történt? s azért föltételül kötötték ki, hogy az ő országukban az uralkodó háznak mindig azt a tagját illesse az örökösödés, ki Ausztrián kivűl még Stájer- országban, Karinthiában és Krajnában is uralkodni fog. A pozsonyi országgyűlésen sokan restelték, hogy c fontos tárgy először a horvát tartománygyűlésen jött szóba : de maga Károly kijelenté a prímásnak, az idegen származású Keresztély Ágost szász herczegnek, hogy semmit sem tudott a dologról, és az joggal mondhatta a magyaroknak, hogy ha a Felség a nőörökösödés iránt intézkedni akart volna, a magyar országgyűlésen tett volna ez iránt indítványt. Akaratának III. Károly csak egy évvel később adott határozott formát. 1713 ápril 13-án kelt a nagy fontosságú oklevél, mely mint családi törvény a leányági örökösödést és