Page - 230 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

230 támadta meg igazságtalanul a Felség örökös tartományait. Bécset közvetlen veszély fenyegeti. Veszély fenyegeti az örökös tartományokat mind, veszély magát Magyarországot, melyre a bajor választó szintén kinyújtja kezét. Gondoskodjék az ország kellő védelemről! A kanczellár után maga Mária Terézia szólott, szemmel láthatólag megindúlva. „Szomorúan, mindenkitől elhagyatva fordúlunk a tekintetes Statusokhoz, örökös tartományunknak, Ausztriának megvédése tárgyában. Magyarországnak, Magunknak, gyerme- keinknek sorsa44 — e szavaknál köny tolult szemébe, kendőhöz nyúlt — „ettől függ! Elhagyatva az egész világ által, az ország hűségéhez, fegyveré- hez, a régi magyar vitézséghez folyamodunk, és nagyon kérjük a tekintetes Statusokat, hogy e nagy veszedelemben minél gyorsabban tanácskozzanak és cselekedjenek!" Még mialatt beszélt, mély megindúlás fogta el a rendeket. Köny tolult a férfiak szemébe és felriadt a kiáltás: „Eltünket és vérünket!44 Esterházy primás beszélt az országgyűlés nevében, röviden, de nyomósán. Kijelenté, hogy: „Szomorúan hallók a szomorú hírt. A királynő joga tiszta, szent, világos ország-világ előtt. Védelmére kész Magyarország minden erejét, minden tehetségét, vérét, életét feláldozni!44 A gyűlés nagy izga- tottságban oszlott szét, s az áldozatra kész lelkesedésbe harag is vegyült a német tanácsosok ellen, kik bizalmatlanságból Magyarország iránt, oly soká takargatták a valóságot. Főrendek és rendek rögtön vegyes ülést tartottak. Bizottságot küldtek ki, és délután már új gyűlésben tárgyalták a javaslatot : keljen föl az ország egész erejével ! Ez indítványt egyhangúlag elfogadták. E nap nem volt oppositio a magyar országgyűlésen. Kihirdették az általános nemesi fölkelést. Harminczezer embert ajánlottak a rendes hadseregre. Felállítottak hat gyalogezredet, melyek (a 2., 31., 32., 33., 37., 52. számúak) még máig is megvannak, mint élő emlékei a lelkesedés e napjainak. A fölkelés élére a törvény a 77 éves nádort, gr. Pálffy Jánost hívta meg, ki a szatmári békét megkötötte, és Savoyai Jenőnek sok csatatéren bajtársa volt. A kerületi kapitányok közt a Dunán túl gr. Esterházy Józsefet, az ellenzéki vezérférfiút, a Tiszán túl Károlyi Sándort találjuk. Többen, mint gróf Batthyány Károly, a kanczellár öcscse, saját költségükön állítottak ki csapatokat. Erdély s a katonai vég- vidék is megmozdúlt, s a horvát és szerb granicsárok marezona alakjai oly nagy számmal jelentek meg a nyugati csatatereken, mint még eddig soha sem. Nyolczvanezer, sőt százezer emberre is becsülték az erőt, mely Magyar- országból királya védelmére síkra szállt, mikor Felső-Ausztria és Csehország