Page - 233 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

233 alá nyomult; és kétszázharminczötczer tallér hadisarczot vett meg Nagy Frigyes fővárosán. Három évvel később (1760 okt. 3—12) Tottleben orosz hada mellett ismét megfordultak a magyarok Berlinben. Charlottenburg porosz királyi várkastélyt ekkor a szász csapatok vandal módra feldúlták; Potsdamot azonban Sans-soucival, a po- rosz király kedves lakóhelyével, gróf, * később herczeg Esterházy Miklós, Haydn-nak, a nagy zeneszerzőnek patró- nusa, a magyarokkal sértetlenül megtar- totta. Mikor eltávo- zott , bizonyítványt vett, hogy semmiféle kárt nem tettek, és csak egy kicsiny, cse- kély értékű képet hozott el magával emlékűi. Nem a ma- gyarokon múlt, hogy Silézia, hét éves küz- delem után is a po- rosz király birtoká- ban maradt. Mária Terézia nagyon jól tudta, mit köszönhet a magyar nemzetnek, és egész életében arra törekedett, hogy iránta háláját és szere- tetét kifejezze. Nagylelkű és nemes törekvése nem is maradt siker nélkül. Mária Terézia férfinak, királynak született. Csak a gyöngédség és szív volt benne női. Tudott és akart is uralkodni. A mit Esterházy Józsefnek Pozsony- ban ígért, megtartotta. Maga vette kezébe a nemzet sorsát. Tekintettel volt többi tartományainak érdekére is, de Magyarország ügyeiben mindig M. 30 II. József mint gyermek.