Page - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

240 nyelvénél. A XVI. század, mint láttuk, itt is meghozta a változást. A refor- matióval kapcsolatos pezsgőbb szellemi élet és irodalmi mozgalom a magyar nyelvre is jótékonyan hatott. Erdélyben, bár egyedül ott tudott a magyar korona területén egy idegen nemzetiség, (a szász) ?nint ilyen, közjogi ténye- zővé lenni, diplomatiai nyelvvé lőn. A megfogyott anyaországban ez nem sikerűit teljesen. A külfölddel, az ausztriai örökös tartományokkal való foly- tonos összeköttetés nélkülözhetetlenné tette a latin nyelvet. A XVIII. század nem volt alkalmas arra, hogy ez irányban valami javulást idézzen elő ; sőt a korábbihoz még újabb akadályok járultak. Új eszmék, az élet és állam új követelményei léptek föl, a melyeknek kifejezésére az akkor még fejletlen magyar nyelv épen nem, és még a latin is alig volt képes. Kosmopolitikus áramlat vonúlt végig a világon. Törni magát nyelvért, még pedig a magyar nyelvért, csak azért, mert magyar, alig látszott valaki előtt érdemesnek. Nagyobb nemzeteken is, mint a magyaron, megtörtént ez időben, hogy elhanyagolták nyelvüket, s a legnagyobb emberek egyike, kiket a német nemzet e század folyamában szült, II. Frigyes porosz király, csak gúnyolni tudta „darabos" anyanyelvét. Külföldön, a magasabb körökben, a franczia nyelv lőn uralkodóvá; nálunk, a késői renaissance hatásakép, melynek karrikaturája, a túlzott latinizmus, csak most jutott el hozzánk és nagyobb mértékben uralkodott mint másutt, a hol már crősebb nemzeti nyelvek voltak, a latin foglalt el minden tért. Az iskola és közélet magasabb fokain már uralkodott; most lehatolt az alsóbb rétegekbe, de még sok helytt a családi életbe is. Ott, hol vegyes nyelvű országunkban a nép nem volt magyar ajkú, Horvátországban vagy a felvidéken, úgy szólván kiszorítá a magyar nyelvet; magyar vidékeken azonban, a mívelt osztá- lyoknál, mintegy védő paizsot képezett az idegen élő nyelveknek, mint a francziának és főkép a németnek beszármazása ellen, melyek rá nézve sokkal veszedelmesebbek lehettek volna. E védő paizs alatt nem is szűnt meg a magyar nyelv, lassan bár, és úgy szólván észrevétlenül fejlődni, s e régibb kornak utolsó nagyobb írója: Faludi Ferencz még megérte az „újjászületéséé- nek, mint mondani szokták, hajnalát. Ez újjászületést Mária Terézia egyik intézményéhez köti az irodalomtörténet. 1760 szeptember 1 l-én, 19 évvel a pozsonyi nap után, megalapítá a magyar testőrséget, hogy „hajlandó- ságának a magyar nemzet iránt újabb jelét adja". Százhúsz magyar ifjút gyűjtött maga köré Bécsbe, hogy őt és családját őrizzék, világot lássanak ; s ez iskola, melyet a magyar nemes ifjúságnak nyitott, meg is termé