Page - 243 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

243 cdictumot megszűntette, de a gallican egyház tantételeit felállította; sok kérdésben az állam fennhatóságát vitatta és fenn is tartotta. József szintén nem volt vallástalan, mint nagy kortársa: II. Frigyes, de positiv katholi- cismusában lehetetlen föl nem ismernünk bizonyos theisticus vonást, és cl volt telve a franczia philosophia eszméivel, melyekben a vallások egyen- jogúsága és szabadsága, valamint az államnak fennhatósága a vallások felett, úgy szólván sarkalatos elvek voltak. Azonnal belenyúlt merész kézzel a katholikus egyház szervezetébe, hogy azt, a mi neki károsnak, visszásnak tetszett, s a mit az akkori európai akatholikus irány a legrikítóbb színekben tűntetett fel, megszűntesse. Kezébe vette a papság nevelését. Intézkedéseket tön, melyek az isteni tisztelet és vallásgyakorlat belső részleteire vonat- koztak. Eltörülte a legtöbb férfi- és nőkolostort, hazánkban összcSen 140-et ; de az elkobzott vagyonból semmit sem tartott meg az államnak, hanem a vallásalaphoz csatolta, melynek alapja már III. Ferdinánd alatt keletkezett, szegény papok és egyházak fölsegélésére, számos új plébá- niának fölállítására. Más részt kibocsátá 1781 október 25-én a türelmi rendeletet, mely az ország protestáns lakosainak mindenütt szabad, habár nem is egészen nyilvános vallásgyakorlatot biztosított. Mert a mit a Bocskayak, Bethlenek, Rákóczyak a XVII. század folyamában kivívtak, már jobbára rég feledésbe ment, vagy a változott viszonyoknak többé meg nem felelt. A XVII. század második fele óta a katholicismus politikai és társadalmi téren határozott túlsúlyra emelkedett és azt ellenfelével éreztette is. III. Károly korában a királynak kellett oltalmazni a protestánsokat. De mikor a kormány legalább a törvény betűjét megvédelmezte a türel- metlen hazafiak ellen : annak magyarázatában, mint maga is katholikus, épen nem kedvezett az akatholikus felfogásnak. Nyilvános isteni tiszteletet nem-nemeseknek csak azokon a helyeken engedett, a melyeket a törvény 1681-ben, tehát akkor, mikor az országnak majdnem fele része a törököt uralta, világosan megjelölt ; a házi isteni tisztelet alatt csak a család körén belül való imádkozást érté ; a külső viszonyokra nézve pedig a törvényben nem foglalt, nem articularis helyeken a protestánsokat a katholikus egyház tagjainak tekinté, kik a katholikus ünnepeket megülni, keresztelésnél, eske- tésnél, temetésnél a katholikus pap szolgálatával élni, vagy ha azt nem tették is, legalább a stolákat megfizetni kötelesek voltak. Mária Terézia alatt e helyzet még rosszabbra fordúlt. A királynő és vele a döntő társadalom lelkiismereti kötelességnek tartá mindent megtenni, mi a katho- 31*