Page - 244 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

244 licismus terjesztésére szolgált a protestantismus rovására. A királynő és nő itt egyaránt dolgozott, erősebb és szelídebb eszközökkel, rendeletekkel és házasságok fűzésével, melyeknek czélja volt protestáns családokat a katholikus egyház kebelébe visszavezetni. II. József egészen más szempontból tekinté a dolgot. Elvben elismerte a nem-katholikus felekezetek létjogát és őszintén törekedett is ez elvnek következményeit életbe léptetni. A konkret viszonyokkal azonban még neki is számolni kellett és a sok részletben sok nehézséggel találkozott. Debreczen hálával fogadta a türelmi rendeletet; a közel Nagy-Váradon azonban, a püspöki városban, csak három év múlva tudták a református isteni tiszteletet megkezdeni a Tisza urak udvarában. Az egyenlőség és szabadság elvének még egy nagy engedményt tőn II. József. Kimondotta (1785 augusztus 22), hogy a jobbágy nincs többé a röghöz kötve, hanem szabadon távozhatik, ha akar, és ingó jószágáról intézkedhetik, mert ezt kivánja „a közjó és a természeti jog", melyet az állam köteles elismerni. József abstract felfogásában egész birodalmát egy államnak szerette képzelni, egy állammá akarta tenni. Terveinek kivitelében azonban minden lépten-nyomon a magyar alkotmány korlátaiba ütközött, mely, századok fejlődése és hagyománya lévén, nagyon kevéssé felelt meg a franczia philo- sophia eszményeinek. Olybá vette tehát, mintha nem is volna és tette azt, a mi felfogása szerint a népek és az állam érdekében jónak, czélszerű- nek, szükségesnek látszott, akár törvényes volt, akár nem. Már 1782-ben egyesíté a magyar és erdélyi udvari kanczelláriákat és hozzájuk csatolta a bécsi császári királyi udvari kamarának magyar osztályát, mely ha jogilag nem is, tényleg az ország legfőbb kamarai hatósága volt. Szintúgy egyesíté a Helytartó-tanácsot és magyar kamarát és mindkettőt áttette Pozsonyból Budára, a honnan meg az egyetemet vitte át Pestre. Megszűntette a törvény- hatóságok autonómiáját. Erdélyt három, Magyarországot és kapcsolt részeit tíz kerületre osztotta, melyekben a megyék és szabad kerületek kikerekítve, a kisebbek a nagyobbakkal összeolvasztva, csak közigazgatási alosztályokat képeztek, kinevezett, nem választott tisztviselők kormányzása alatt. Ez új megyék alá tartoztak közigazgatásilag a szabad királyi városok is, de törvénykezési jogukat, kivévén a bűntetőt, és némi belső ügyeik kezelését, választott tisztviselőik alatt megtartották. A megyék azonban elveszték az igazságszolgáltatást, melyet királyi törvényszékek vettek át. A királyi Táblá- nak, mint első folyamodású bíróságnak régi szerepe a kerületi táblákra