Page - 261 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

261 elé varázsolták : míg Magyar gránátosok a franczia háborúban, egy fiatal huszárka- pitány, ki Napoleon és Murát ellen harezolt, a nagy tudománybarátnak, gróf Széchenyi Ferencznek, a harmadik nagy Széchenyinek fia, István, a negyedik, a legnagyobb Széchenyi, már a gyakorlati eszközökről gondol- kodott, melyekkel a honfiúi epedés tárgyát, a „jobb kort", „a régi dicső- séget" megvalósítani, sőt még dicsőbb jövőt is előkészíteni lehessen. egész életén keresztül lelkesülten hirdetett hogy : „elvesztett alkotmányt vissza lehet szerezni, de nemzetiségével együtt elvesz a nemzet is". A mit a mult századbeli magyar testőrök kezdettek, a mi kilenczvenben — úgy látszott — mint múló tűz, fellobbant, nem aludt ki, s mind általánosabbá lőn a meggyőződés, a vágy, hogy Ma- gyarországnak ismét oly magyarrá kell lennie, a milyen volt az Árpádoktól kezd- ve a szatmári békéig. A nemzet egy új fejlő- dési stadiuma küszö- bén visszatekintett múltjára, melynek alakjait „az éji ho- mályból" a költők: Kisfaludy Károly, Sándor öcscse, 1809. évben katona, Kazin- czy után az újabb iro- dalom „második sta- tora", a magyar élet jeleneteivel színmű- veiben, az iíjú Vörös- marty Mihály pedig „ Zalán futásá " - ban a honfoglalás epo- szában lelki szemei