Page - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

262 Ekkor nyílt ismét alkalom, hogy a nemzet saját maga vehesse kezébe sorsát. 1812 óta, mikor a devalvatio ellen felszólaltak és a pénzügyi zavarok orvoslására minden segélyt megtagadtak, nem hívták többé össze az ország rendeit. A mi a háborús időkben hadi segélyre élelemben, katonában kellett: országgyűlés nélkül lőn kivetve, beszedve. Mikor azonban a béke helyreálltával 1821-ben újból országgyűlésen kivűl történt az újonczok kivetése, s 1822-től kezdve a hadi adó az eddigi váltó érték helyett pengő pénzben követeltetett: a megyék tiltakoztak, országgyűlést sürgettek s a királyi biztosokkal szemben, kik a királyi rendeletek érvényesítésére kikül- dettek, kivált Sopron, Zala, Vas, Komárom, Borsod, Gömör, Zemplén, Nógrád, Nyitra s mindenek fölött Barsmegye, a biztosok föllépése szerint hol erősebb, hol gyengébb, hol erőszakosabb, hol passivabb ellenállást fejtettek ki. E forrongás akkor támadt, mikor a szent szövetség hatalma tetőpontján állott és Spanyolországban, Olaszországban minden ellenzést elnyomott. Nem jó idők jártak tehát Európaszerte az alkotmányosságra; de Ferencz király nem akart erőszakot a magyar törvény ellen és összehívta nyolezadik országgyűlését az „éltünket és vérünket" évfordúló napjára (1825 szept. 11) Pozsonyba, mely új korszakot jelöl a magyar nemzet életében.