Page - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (1), Volume 5/1

Az új korszak. (Folytatása a Habsburg-házbeli királyok korának.) A XVIII. század vége felé a magyar nemzet igen szomorú időket élt. A magyar faj számban is megfogyatkozott, s egy kis töredéke, a köznemesség, képezte a tulajdonképeni nemzetet; a főurak nyelvben és szokásokban idegenek voltak már; a jobbágy tudatlan, elhanyagolt; a polgári osztály a városokban számos helyütt idegen ajkú, a törvénykezés latin; ez a nyelv volt a tudományok közvetítője, a műveltebb férfikörök divatos társalgási nyelve. Az ország kereskedelmét az akkori vámrendszer tönkre tette, a mi pusztító visszahatást gyakorolt az iparra és mezőgazda- ságra; hajdan virágzó borkereskedésc csaknem semmivé lett; a mit az ország termesztett, azt maga el is fogyasztotta; ez a körülmény a meg- gyérült népesség mellett a bővölködés csalódását idézte elő úgy, hogy utoljára még meg is volt elégedve a nemzet ezzel a lesülyedt helyzetével, s még ezt is latinul fejezte ki: „extra Hungáriám non est vita; si est vita, non est ita" ; pedig egy nemzetre az a legnagyobb csapás, ha hanyatlásába maga is belenyugszik. Maga a látszólagos jóllét is csak a kiváltságos osztályokra és felekezetekre vonatkozott. A jobbágyság viselte az ország minden terhét: ő adta a katonát, ó is tartotta; ő fizette az adót, ő csinálta