Page - 317 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

317 ciinuch Chrisaphius orgyilokkal akar boszút állni, Attila saját követét, Edekont vesztegetve meg. Az színleg rááll, de Attilának megizeni az ármányt. A görög császár engesztelésül követséget küld a hun királyhoz a Tisza partjára. A nagyszerű fogadtatásról Priscus Rhetor ekképen írt: Az érkező követeket legelőször előkelő hunok feleségei fogadták, szűzies öleléssel üdvözölve őket. E szokást nem a török fajtól tanulták, mely asszonyait az idegen szeme elől rejti, s a férfinál alábbvaló lénynek tartja. Maga a király felesége, Kcrka (vagy Réka), asszonyaitól környezve, üdvözlé a követeket ; a hun nők arany- és gyöngyhímzéssel voltak elfoglalva, a pompaszerető hunoknál a daliák nemcsak magukat, de még paripáikat is boglárokkal, hímzéssel boríták. Csak maga a király volt egyszerű, rajta nem ragyogott semmi. Ruhája dísz nélküli, boglártalan, fegyverzetén semmi arany, trónja egyszerű fa karosszék. A követeket hidegen fogadja, de az orgyilkos ármányt egy szóval sem veti szemükre. A tőle átszököttekre azt mondja, hogy saját szolgáival csak szégyel, de nem fél harczolni. Estére meghítta a követeket lakomára. Fehérbe öltözött nők sorai álltak rendben a lakoma tereméig, kik fehér fátyolaikból mennyezetet emeltek a nemzeti dalokat éneklő szüzek kara felett. Palotája előtt a király kedvenczének, Onegisiusnak neje üdvözlé őt hölgyeivel együtt, nemzeti szokás szerint hússal és borral kínálva meg (egy ezüst asztalon), mit a király, fennülve lován, megízlelt és megköszönt. A roppant díszteremben, mely ragyog az aranytól, drágakövektől s művészi faragványú oszlopokon nyugszik, fehér abroszszal terített asztalok görnyednek az arany és ezüst edényektől és serlegektől; minden vendég poharat köszönt elébb a királyra s azzal helyet foglalnak az asztalok mellett. Csak Attila maga eszik fatányérről és iszik fakupából, a sok ételfogásból nem ízlel meg mást, mint sült húst. A lakoma közepén poharat töltet a király s azt jobbján ülő vendégére, Berik fejedelemre köszönti, és azután sorba száll minden kedvesebb ven- dégére; a férfiak serlegeiket összekoczintva viszonozzák az áldomásokat, miként ma is szokták a magyarok. A vendégség végén két ifjú szittya énekes jött Attila asztala mellé s énekelt, hős költeményeket diadalnapokról, vitéz ősökről, új hazáról. Láng gyúlt ki az ifjak arczán, a vének öröm és bú könyeit hullatták. — És mai nap is sírva vígad a magyar.