Page - 318 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

318 Ezek után idegen szemfényvesztők jöttek a magas urakat mulattatni, bohócz nem telt ki a hun fajból. A kaczaj közepett csak Attila arcza maradt nyugodt és szigorú hideg, csak akkor látszott felengedni, mikor legkisebbik fia odament hozzá. Azt megölelé atyai gyöngédséggel, mosolyogva; a jósok azt mondák, hogy ez fogja az ő birodalmát fentartani. Másnap elbocsátá Attila a császár követeit, sok ajándékokkal terhelte meg őket ; egy nehéz szót nem mondott nekik. Vendégei voltak s a vendég személye szent a magyar előtt ma is. Csak azután, hogy elment a követség, küldte utánuk nyomban a maga követeit a súlyos válaszszal a görög császárhoz, szemére vetve, hogy mél- tatlanná tette magát apja dicső nevére, a mikor orgyilokhoz nyúlt s lábaihoz dobatta az Edekonnak adott bűndíjt. Majd a nyugatnak fordul, Lutetiáig hatol, a hol magához méltó óriásra talál: három hadvezér állja útját, a római Aetius, a góth Thorizmond és Theodorik. Itt csata előtt táltosaival jövendőt mondat, s azok azt jósolják, hogy az ellenséges vezér el fog esni; de azért még sem lesz övé a győzelem. A csata előtt beszédet tart a seregeihez, s beszél nekik az „ütközet gyö- nyöreiről", a melyben ő maga fogja elhajítani az első gerelyt. A naphosszant tartó ütközetben Theodorik elesik; a csatatéren százhatvanezer halott marad, de a győzelem sem az egyik, sem a másik fél részére nem hajol. E csatában a két rengeteg táborban úgy szétbomlott a hadirend, hogy egyik fél sem tudta, győzött-e, vagy vesztett? Attila az ütközet előtti estén nyergekből rakatott máglyát, azon szándékozott magát megéget- tetni, mielőtt ellenségei hatalmába kerülne. Innen visszafordúlt s megtért országába. Már ekkor életkora a száz év felé járt. S ekkor lobbant lángra iránta a római császárleány, Honoria végzetes szerelme, a kiről megjósolák az augurok, hogy az ő szerelme miatt fog a római birodalom alapjaiban megrendülni. A császárleány jegygyűrűjét küldé a Tisza partján tanyázó Attilának, könyörögve, hogy szabadítsa őt ki börtönéből. Attila megindúl a hívásra s elárasztja seregeivel Itáliát. Aquileját három hónapig ostromolja, s azonkívül tizenkét várost dönt halomba e rettenetes nászúton. Aquileja sokáig védte magát, s Attila már fel akart hagyni az ostro- mával, a midőn egy gólya, mely fiait a szájában vitte, a várost elhagyva,