Page - 328 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Volume 5/2

328 Piritystt), a ki minden jót hoz a házhoz. Nálunk is, a kinek minden válla- latban kiváló szerencséje mutatkozik, azt szokta róla mondani a népajk : „de már ennek piritusa van". Ide sorolható még a Gaál népmese-gyűjteményében feljegyzett három törpéről szóló monda, a kik apjukról egy láthatatlanná tevő köpenyt, egy száz mérföldet lépő sarut s egy repülésre ösztönző ostort örököltek s azon nem tudtak megosztozni, s a kiket aztán a mondahős mindhárom öröksé- güktől megfoszt ravaszúl. A magyar népregék alakjai közé tartozik még a griffmadár, mely az aranyat és a drágaköveket őrzi ; de a sárkányölő hősnek hálábúl, a mért tojásait a sárkány ellen megvédte, szolgálatjába áll, s azt a sárkányvölgy mélységéből, hátára véve, kiszabadítja. De legeredetibb alakja a magyar népmondának a táltos. Eredetileg a pogány áldozó papokat nevezték e szóval; a népajk ebből valami csodaerejű paripát csinált (de emberre is alkalmazza, ámbár ezt már csak útféli érte- lemben). A táltos ló szeméten teng, alakja görhes; de a csodahős mégis ráismer s az egész istálló ló közül őt választja ki magának. A rosz gebével parázs-tüzet etet s akkor a táltos egyszerre átalakul aranysörényű ménné; néha öt lába van, máskor meg csak három; majd az állkapczája hiányzik, majd meg három feje van; lovagját a légben hordja, ha küzd, orrából tüzet fúj elleneire, érti a szót s embermódra beszél, jósol és tanácsot ád. Hogy a lóra termett, lovon élő, lovon harezoló magyar népnél maga ez az emberi faj legnemesebb barátja, a mén a mythoszi régiókba emelkedik, azt a hősmondák legjobban igazolják, Szent László „Zeg" lováról, Bátor Opos „fakó"-járól. Mátyás király „holdas" lova egész hős népmesének képezi főalakját, s vitéz Oláh Ger'ó beszélő paripája még hazafiúi érzel- méről is fényes tanúságot tesz. O mondja az urának : „ne üldözz te én rajtam szarvast, hanem üldözz törököt!" A tündéri és emberi világot összekötő fogalom a garabonczás ; nép- szerű egy alak, ki rongyos, végig hasadt köpönyegben, tollakkal körűi tüzködött süveggel jár; a köpönyegének neve is „felleghajtó", a benne levő jégeső-, zivatar-hordó. Az ős pogányvilágban a garabonezok lehettek a magyar nép Írástudó varázsló papjai, a kereszténység megerősödtével csavargó bohóezokká ftru/atores, joculatores) aljasúltak le, a kik faluról falura jártak énekelni. A néphit jóltevő és boszúálló indúlattal ruházza fel őket. A rongyos vézna